K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Adventi egyházzenei koncert az Orlando Énekegyüttessel
2020. január 3. - 2020. január 20.
« vissza
orlandO08.jpg,

Adventi egyházzenei koncert az Orlando Énekegyüttessel
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Egyedülálló adventi hangversenyre hívta az érdeklődőket december 20-án Vikman Pál művészeti vezető énekegyüttesével, az Orlandóval a veszprémi érseki palota dísztermébe.
A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény szervezésében 2019. december 20-án megtartott koncerten az együttes tagjai olyan 15‒16. századi misékből adtak elő részleteket, amelyeket keletkezésük óta kevesen, vagy talán egyáltalán nem énekeltek még kórusok. Ezzel megelevenedhetett a történelmi múlt és bepillantást nyerhetett a hallgatóság az egykori egyházzene művelőinek szakrális zenei gyakorlatába. Prológusában Udvardy György veszprémi érsek Szent II. János Pál pápa örök érvényű megállapításait idézte: „A hit kultúrát teremt. Az a hit, amely nem teremt kultúrát, valójában nem hit.” Más-más hitbéli meggyőződés más-más kultúrát teremt, ezt láthatjuk szerte a világban, emelte ki. Mi európaiak abban a kultúrában fedezzük fel saját magunkat, ismerjük meg a világot, ismerünk önmagunkra, egymásra, amely az emberré lett Isten Fia eljövetelére épít. Jézus belép az ember világába, s átalakítja emberi kapcsolatainkat önmagunkkal, egymással, a teremtett világgal. S az újjászületéshez adatott erő, a Lélek ereje teszi képessé a művészeket, az Istentől megáldottakat, az ihletetteket, hogy bátran alkossanak olyan műveket, amelyek a Szentháromság Istenében való hitbéli meggyőződésből fakadnak, vagyis ebből a gyönyörű kultúrából forrásoznak. A koncert elején Udvarhelyi Erzsébet, a Gyűjtemény igazgatója szólt a Vikman Pál művészeti vezető, karnagy által egykori gimnáziumi társaiból alapított, azóta 15 fősre bővült énekegyüttes történetéről, érdemeiről, pótolhatatlan jelenlétéről, értékes hangversenyeiről országszerte. Elmondta, hogy az Énekegyüttes jelen adventi hangversenyén az európai török hódítás elleni keresztény összefogás indulójára, a L’Homme armé chansonra írt misetételeket mutatja be. A dal Konstantinápoly 1453. évi elfoglalásának évében íródott. A chansonra több reneszánsz zeneszerző komponált misét, közöttük a 15. században élt Guillaume Dufay is. A dallamot megőrző nápolyi kódexet Aragóniai Beatrix nápolyi királylánynak ajánlották, nászajándékba kapta, mert 1476-ban a keresztény Európát védelmező I. Mátyás király felesége és a Magyar Királyság királynéja lett. Molnár Zoltán, az együttes egyik tagja ismertette az ünnepi zenei programban szereplő ún. Lhomme armé chansonra írt misekompozíciók keletkezési történetét. A Lhomme armé (jelentése szabad fordításban: ’a felfegyverzett ember’) dallam szerzője ismeretlen, szövege világi jellegű, népdalszerű, gyakran indulós ritmusú. Jean Mouton (c. 1459 – 30 October 1522) francia reneszánsz zeneszerző a Nesciens Mater-antifónát írta a chanson dallamára. Ez az antifóna egy, a zenetörténet által kevésbé ismert kódexből, az ún. Anna Hansen Schumann-kódexből származik, vagyis voltaképpen zenetörténeti kuriózum. A kódexet 1571-ben Anna Hansen Schumann, egy gazdag pozsonyi előkelő özvegyasszony ajándékozta a város Szent Mártonról nevezett koronázó templomának. Az özvegy ebben a kódexben gyűjtötte össze – eredetileg úti magánhasználatra szánt – korának kedvelt, az egyházzenében használt többszólamú zsolozsmatételeit. A felbecsülhetetlen értékű és zenetörténeti jelentőségű kódexben több mint 200 polifon antifóna, ezenkívül Magnificatok, továbbá mise- és zsolozsmarészletek találhatók. Az énekegyüttes által a hallgatóság olyan műveket hallhatott, amelyekben a mise állandó tételeiben (Kyrie, Gloria, Sanctus, Agnus Dei – a Credo kivételével) az idézett jellegzetes Lhomme armé-dallam és annak variációi felfedezhetők. A koncerten elsőként felcsendült az az antifóna, amely az említett kódex karácsonyi ciklusának egyik tétele, s a hagyományos esztergomi zsolozsma liturgiájában karácsony nyolcadnapján hangzik el általában. Majd ezt követte Pierre de la Rue burgundi szerző „Kyrie of Missa Lhomme armé”opusa a 16. század elejéről, illetve Cristóbal de Morales és Tomás Luis de Victoria Gloria-tételei, Giovanni Pierluigi da Palestrina Sanctus-a és végül Josquin des Prez Agnus Dei-misetétele. Az egyes művek között Vikman Pál karnagy szólt azok sajátosságairól, rámutatva: mindegyik szerző más-más módon dolgozta fel a Lhomme armé-dallamot. A közönség véget nem érő tapsát a művészek ráadásként Josquin des Prez misekompozíciójából vett részlettel köszönték meg. Toldi Éva
« vissza