K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Márton Áron Múzeum - Csíkszentdomokos (Erdély)
2014. február 18. - Értékeink-örökségünk
« vissza
fodorgyorgyexlibrisemAronpuspokijubileumaramagnificatro_1.jpg,

Márton Áron Múzeum - Csíkszentdomokos (Erdély)
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Csíkszentdomokos (Sândominic) az erdélyi Felcsík nevezetes települése (Románia mai területén) Hargita megyében az Olt folyó völgyében, nevét középkori templomáról kapta, melyet Szent Domonkos tiszteletére benedikáltak.
Itt született 1896. augusztus 28-án Erdély legnagyobb püspöke, Márton Áron (1896–1980), akit egyik életrajzírója szavával élve, a 20. századi erdélyi nagyok Panteonjában fő hely illet meg. Az erdélyi katolikus egyház nagy alakja emlékére születésének 100. évfordulóján szobrot állítottak a település főterén, s halálának 30. jubileumán megnyílt az a nevével fémjelzett múzeum a római katolikus templom mellett található hajdani egyházi iskolaépületben, mely bemutatja életútját, helytálló papságának krisztusi stációit a diktatúra évtizedeiben, s ezen keresztül a 20. századi Erdély történelmébe is betekintést enged. Bemutatja karizmatikus, „katedrális-léptékű” személyiségét, szellemi-lelki fejlődését a szülőfalui érintések nyomán pappá, majd kolozsvári püspökké szenteléséig, „körüljárva életének ’titkát’: miként válhatott egy egyszerű parasztfiú korának éleslátású, nyitott szívű és csalhatatlan igazságérzetű vezetőjévé, sokak számára egyedüli tájékozódási ponttá a homály évtizedeiben” – ahogy a múzeum kiállításán olvashatjuk a beköszöntő üdvözlő sorokban.

A Márton Áron Múzeumot a Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért, a falu önkormányzata és a helyi római katolikus plébánia közös összefogásával hozták létre nagylelkű támogatók és készséges közreműködők segítségével 2010-ben. A múzeum (53727 Sandominic, Alszeg u. 1762 sz., Románia) három kiállítási térben mutatja be Márton Áron életútját a változó erdélyi politikai változások visszfényében.

Az első terem az ifjú Márton Áronnak a szülőfalu éltető-nevelő hívő közegében történő érlelődését mutatja be, kiemelve, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia keleti végein európai mércével mérve is színvonalas oktatásban részesülhetett már a kezdetekkor. Majd nyomon kíséri a dokumentációs és tárgyi emlékanyag révén, hogy az első világháború, az azt követő trianoni tragédia és annak következményei, az úgynevezett „impériumváltás” hogyan alakította személyiségét, majd hogyan formálódott fiatal papi egyénisége. Képekkel, eredeti lap-példányokkal illusztrálja a tárlat például az „egész népét” tanítani vágyó fiatal Márton Áron folyóirat-szerkesztői tevékenységét az Erdélyi Iskola című pedagógiai lap élén. Továbbá felmutatja a tárlat, miféle élethelyzetek készítették fel a püspöki feladatokra, melyhez a megbízást, a felszentelő kegyelmet már igen korán, 43 évesen megkapta. Főpásztori kinevezését, felszentelését 1939. február 12-én – melynek idén 75. évfordulóját ünnepli Erdély és a világ magyarsága – nemsokára beárnyékolta a történelem: már ott lebegett Európa fölött az újabb vész, a második világháború, „amikor a püspöknek kisebbségbe szorulva kellett a két országba szakadt híveit egybetartani”. Ez idő-tájt írta feljegyzéseiben: „Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak, előkelőknek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétlenjeinek, bűnösöknek és a kegyelem áldottjainak.” S a világégés után példát mutat: híveket toboroz az igazság védelmében a szeretet szolgálatával. Buzdít a helytállásra, melyet nem melldöngetően, nem véráldozattal, hanem a békés kitartás, helytállás erőszakmentes és tisztességes eszközeivel vél megvalósíthatónak, minden megalkuvást elutasítva.

A második teremben eme békés és magabiztos, elkötelezett helytállás példáit szemléltetik a püspöknek a békéről, demokráciáról, emberi és közösségi jogokról ez idő tájt mondott beszédei dokumentált részletei és korabeli fotók, archív médiumok közlései. Mit tehet egy háttérbe szorított, majd támadások kereszttüzébe állított, a nép ellenségének kikiáltott szellemi vezető a teljes jogfosztás, vallásüldözés, szerzetesrendek betiltása, iskolák elvétele, államosítás körülményei között? – veti fel a kiállítás egyik tablója. S a válasz megrendítő erejű: a püspök puszta jelenlétével, karizmatikus egyéniségével, életpéldájával, azaz példaadó ellenállásával lerombolja kemény politikai apparátusok hónapokon keresztül épített eredményeit. Ezért került börtönbe hamarosan a főpásztor. A kiállítótér börtönéveibe is ad betekintést. „Egyénisége és a hit, melynek nevében eljárt, a börtön falain is átsugároz, és ellenállási mozgalmat generál a katolikus papság körében, melyre Kelet-Közép-Európában is kevés példa akadt” – olvasható a tárlatvezető tablón. A börtönből szabaduló püspököt azután tíz év háziőrizetben eltöltött kényszerbüntetés várja, tíz év a püspöki lakásba, a kertbe, a székesegyházba beszorítva. De szolgálatában és küldetésében nincsenek határfalak! S ami a legfőbb: az erdélyi magyarság figyelmének fókuszában áll ekkor is. Ez ad többek között értelmet, éltető erőt, nem lankadó hitet munkájához. Többször felajánlották ugyan neki a szabadságot bizonyos kompromisszumok ellenében, de ő minden alkalommal ezt elutasította: „Isten törvényeiben s az egyház ügyeiben alkudozást nem ismerek” – mondta.
Ebben a teremben tekinthetik meg a látogatók a már idős, beteg Márton Áron rendületlen szolgálatban eltöltött éveinek emlékét őrző fotóalbumokat, a püspök bérma-körútjainak állomásain készült felvételeket, tárgyi emlékeket, családi fényképalbumok emlékképeit a ’60-as, ’70-es évekből.

A harmadik kiállítótér az egykori iskolaépület pincéjében kapott helyet, s a hely szelleméhez illeszkedve itt a börtönvilágba vezetnek be tárgyi és írásos emlékanyagok, hangfelvételek. „Koholt vádak, ellentétes politikai nézeteket valló személyek egy perben való elítélésének dokumentumait láthatja itt a látogató. Egyik tárlóban egy gróf, egy szociáldemokrata politikus, egy bankár, egy püspök, egy ’fegyelmezetlen’ kommunista ül a vádlottak padján, akiknek közös ’bűnük’ volt, hogy mindannyian látták a gyilkos rendszer valódi természetét”. Megrendítő képsorok tájékoztatnak egy „kihallgatásról”, melyen az egyik letartóztatott megvakul, a másik belehal az embertelen bánásmódba. E kiállítótér döbbenetes erejű mottója Márton Áron üzenet-értékű következtetése, a kiállítás vezérgondolata: „A politikai börtön Isten szeretetének iskolája”.

A Márton Áron Múzeum előzetes bejelentkezés, érdeklődés révén folyamatosan látogatható. (E-mail: latogatas@martonaronmuzeum.ro / Tel.: (+40/741484716)

Toldi Éva


Márton Áron a Gyulafehérvári (Erdélyi) Római Katolikus Egyházmegye püspöke volt 1939-től 1980-ig. Hosszú papi küldetése során volt Gyulafehérvár foglya a bécsi döntés után, majd börtönben raboskodott a kommunista hatalom berendezkedésekor, később pedig püspöki rezidenciájának foglyaként háziőrizetben tartották egy évtizedig, s amikor fizikai értelemben kiszabadult e fogolyhelyzetekből, már saját testi gyengeségei (betegségei) lettek úrrá rajta, de lélekben ekkor is szabad volt, szabad maradt.

Szentelése napján elhangzott felejthetetlen szavait nem szabad ma sem elhallgatnunk: Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék.
Ígérem, püspökké szentelésemnek ezen a felejthetetlen ünnepnapján, hogy ezekkel a történelmi adottságokkal számot vetek, amint azt a múltban is tettem, a sorsközösségnek ezt a szavát megfogadom és az együtthaladás útját egyengetem. Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem.

Márton Áront a lehető legkritikusabb helyzetben állította a gondviselés az erdélyi egyházmegye élére. Megfontolt, határozott magatartásával és az emberekhez közel álló személyiségével tartóoszlopa lett az egyensúlyából kibillentett népünknek. Úgy, ahogyan megígérte 1939. március 31-én kelt beköszöntő szózatában: „Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak, előkelőknek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétlenjeinek, bűnösöknek és a kegyelem áldottjainak.”

Márton Áron nemcsak az erdélyi katolicizmusnak, de a huszadik századi összmagyar történelemnek is meghatározó egyénisége.

Előzetes bejelentkezés, érdeklődés:
E-mail: latogatas@martonaronmuzeum.ro
Tel.: (+4)0741484716 vagy (+4)0753990667

„Az új püspök címerében halmok fölött emelkedik e jelképes fenyő, s a metsző pólya a Pax-szignum két oldalán Csík címeréből a napot és a holdat ábrázolja. Szent Márton püspök jelmondata így nyer új értelmet: Csík magas méltóságba, terhes feladatok elé állított fia vállalja a mindig zöld fenyő hivatását: kopári körülmények közt is görcsösen ragaszkodni az életadó értékekhez s irányt mutatni, gerinces egyenességet és égbelendülő bátorságot tanúsítani. Non recuso laborem − Nem futamodom meg a munkától (Isten akaratát látva a kinevezésben, gyengeségem tudatában, de az Ő segítségében bízva fiatalos készséggel és odaadással vállaltam a feladatot ) ez a székely püspök első nagyszerű közösségi tanácsa.”

Venczel József: Márton Áron püspök életpéldája. In: Szentelik a püspököt. Kolozsvár, 1939, Az Apostol kiadása. 8. o.
« vissza