K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Erdélyi templomok - Reprezentatív tárlat a Laczkó Dezső Múzeumban
2014. április 7. - Értékeink-örökségünk
« vissza
templomok9.jpg,

Erdélyi templomok - Reprezentatív tárlat a Laczkó Dezső Múzeumban
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Ácsolt fatornyok – védelmező templomok – erdélyi műveltség címmel nyílt kiállítás március 31-én a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban az Erdélyi napok programsorozat előzeteseként.
Külső civilek közreműködésével csapatmunkában készült a kiállítás, melynek Limbacher Gábor múzeumigazgató a kurátora, művészeti szakértője pedig Dohnál Szonja művészettörténész. Elsősorban megyei magángyűjtők tárgyi, fotóművészeti, néprajzi értékeiből és Erdélyből Veszprémbe települt művészek, értelmiségiek munkáiból, kiadványaiból láthatnak egy reprezentatív válogatást a látogatók. Utóbbiak között erdélyi vártemplomokról, és Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla híres könyvsorozatából (Erdély – Székelyföld honismereti albumok) egy összeállítást. A kiállítás – mint elhangzott a megnyitón – ezúttal azt szeretné láttatni, milyen is Erdély Veszprémből.

A tárlat fő témája, mint a címből is kiderül: a templom szerepe életünkben, történelmünkben, a templom, amely nem csupán a fából vagy kőből ácsolt szentély, hanem maga az Egyház, a keresztény közösség, melyet a legtöbb nyelvben közös szóval is jelölnek. Régen mi magyarok is szentegyháznak hívtuk templomainkat. Márfi Gyula érsek úr e kettős tartalomnak az összefüggéseire hívta fel a figyelmet a kiállításon – a kőtemplom és a lelki templom összetartozásának fontosságára életünkben.

S. Lackovits Emőke néprajzkutató, aki erős erdélyi gyökerekkel rendelkezik – maga és férje felmenői révén erdélyi magyar iskolaalapítók, templomépítők is találhatók az őseik között – lélekből fakadó megnyitó beszédében színes értékszemlét tartott mindazon szellemi-lelki kincsekről, amelyekkel Erdély gazdagította a magyar kultúrát, a szellemi életet, a kereszténységet, a művészeteket, s amelyekkel a történelem során többször a magyarság keleti bástyája volt, kulturális, egyházi és nemzeti vonatkozásban is.

„Erdély – furcsa zuga Európának” – idézte Kós Károlyt. Erdély a vallásszabadság, a mindenkori türelem, az európai nyitottság földje. Beszédében emlékeztetett Erdély nagyjaira, többek között Orbán Balázsra, a jeles udvarhelyszéki születésű, messzire futott néprajzkutatóra, gyűjtőre, akinek A Székelyföld leírását köszönhetjük, Kővári Lászlóra, a jeles történészre és haditudósítóra 1848-49-ben, aki e vidék történelmét kutatta, Apor Péter történetíróra, Jankó János néprajzkutatóra, földrajztudósra, s az irodalmi szellemóriásokra, Dsida Jenőre, Reményik Sándorra, Áprily Lajosra, Jékely Zoltánra, Tamási Áronra, Nyírő Józsefre, Wass Albertre, Sütő Andrásra, Páskándi Gézára, Kányádi Sándorra, Szőcs Gézára (aki meg is tisztelte jelenlétével a kiállítási jeles alkalmat). Megemlítette továbbá Kemény Jánost, az Erdélyi Helikon megszervezőjét, Domokos Pál Pétert és természetesen a boldoggá avatására váró Márton Áront, aki soha meg nem alkuvásával, helytállásával, apostoli lelkületével, krisztusi emberszeretetével ad példát azóta is minden kor főpásztorainak, s akinek idén püspökké szentelése 75. évfordulóját is ünnepeljük. Életműveik történelmi-társadalmi, művészeti örökségünk részét képezik, mutatott rá.

A templomokról szólva kiemelte: a fából épített templomok mellett Erdély a kőtemplomok hazája is, a kései gótika hajtásaiként épített négy fiatornyos templomoké és templomerődöké. Háborúk, ellenséges veszedelem idején ide menekültek az emberek, s ide menekítették becses értékeiket, ősi emlékeiket is. A templom a hit, az anyanyelv és a nemzeti önazonosságtudat védelmezője is volt szellemi-lelki síkon, a templomépítő faluközösségek a társadalmi örökség műhelyei voltak egyszersmind. Vagyonközösségek, gazdálkodási egységek, az együttélésben, ellenőrzöttségben összeforrt emberek közössége, akiknek köznapjait, ünnepeit szokások, törvények hálózták be, szóval, példával, és ha kellett, büntetéssel nevelve mindenkit a jogok és kötelességek sokaságának elsajátítására, pontosan meghatározott keresztény értékrenddel, éltetve az egymásért való felelősség tudatát.

A tárlaton megelevenednek Erdély nevezetes templomai, többek között a magyarvalkói, a dési, a felsőszombatfalvi, az alsófülei, füzesmikolai, szamoskéri, magyarókerekei (római és görögkatolikus, református, unitárius, ortodox) templomok, s az épületek belső értékes műalkotásai, festményei, díszítései is megtekinthetők, részint fényképeken, részint rajzokon, festményeken. Az erdélyi hangulatról a tárlaton a veszprémi Kőris zenekar gondoskodott autentikus muzsikájával.

Toldi Éva
« vissza