K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Száztíz éve alapították a Laczkó Dezső Múzeumot
2014. május 14. - Értékeink-örökségünk
« vissza
rainer.jpg, Rainer Pál
Rainer Pál
Száztíz éve alapították a Laczkó Dezső Múzeumot
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Száztíz éve alapították a Laczkó Dezső Múzeumot
Rainer Pál múltidézése

A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum alapításának 110. évfordulóját ünnepli idén. A jubileum alkalmából az intézmény régész, muzeológus munkatársa, Rainer Pál emlékidéző visszatekintésre hívta hallgatóságát nemrég a múzeumi szabadegyetem programsorozatában tartott előadásán, bemutatva az intézmény indulásának körülményeit, majd a kibontakozás éveit 1903-1949-ig.

Ezúttal nem a már jól ismert szakmai tevékenység, tudományos munka oldaláról közelített elsősorban témájához, hanem a múzeum adattárából válogatott fotókon, írásos dokumentumokon keresztül elsősorban emberi-érzelmi oldalról szemléltette az intézmény kezdeti küzdelmeit, s azt, hogy a mindennapi élet, a politika miként szólt bele alkalmanként tevékenységébe.

A múzeumalapítás gondolata az 1870-es években merült fel először, és a piarista szerzetes, helytörténész érdeklődésű Ivánfi Edéhez (eredeti nevén Jancsik Edéhez), a veszprémi piarista gimnázium tanárához kötődött. E kezdeményezés azonban hamarosan elhalt, elvetették a város vezetői.
A múzeumi szándék megvalósítására 1903-ban került sor, s abban a vezérszerepet Lóczy Lajos, a neves geográfus, egyetemi professzor töltötte be, aki a másik piarista szerzetes, a geológus Laczkó Dezső jó barátja volt. Lóczy bevonta Laczkót a Bakony- és Balaton-kutatásba, s bíztatta a szerzetestanárt, hogy vállalja el az alapítandó múzeum igazgatását.

Rainer Pál bemutatta Laczkó és Lóczy ezzel kapcsolatos levelezését a múzeum archívumából. Az új intézmény elsőként még nem önálló épületben kezdte meg munkáját, hanem a vármegyeháza második emeletén kapott 10-12 termet, gyarapodó gyűjteményeinek elhelyezésére. Itt nyílt meg első kiállítása is 1904 novemberében. Mivel a megnyitás napján kerültek elő a balácai villagazdaság első leletei is, kettős jubileumról is lehet beszélni ezúttal, mutatott rá az előadó.

A múzeum igyekezett betagozódni az akkori múzeumi hálózatba, megkezdődtek az első terepmunkák, feltárások. Az egyik első feladat volt a veszprémi Szent Benedek-hegyen lévő 17. századi kripta feltárása, amelyet a múzeum a városszépítő bizottsággal együttműködésben végzett el. S ekkor került fel az a kereszt a kripta helyére, amely ma is áll, s amit a káptalan állított fel 1906-ban.
Azért, hogy a feltárásokat dokumentálja, Laczkó Dezső egy szakmai füzetet is írt a Benedek-hegy történetéről, az ásatásokról és geológiai kutatásairól, amelyet ma is becses értékként őriz a múzeum. A kutatások, terepmunkák, gyűjtések során – mint azt szintén levelezések sora bizonyítja – a helyi katolikus egyházi körök, valamint a különböző kulturális közintézmények, iskolák is hathatósan támogatták a születő intézmény leletmentő és gyűjtőmunkáját. Egyik ezt reprezentáló levelében például báró Hornig Károly püspök a múzeum tevékenységének támogatására szánt nagylelkű adományáról értesíti Laczkó Dezsőt.

A lendületes indulás után világháborúk és negatív politikai események érték hazánkat, s ezek megnehezítették a múzeum munkáját is. 1914 tavaszán kezdték el építeni az intézmény önálló épületét, s éppen a viharos háborús esztendők miatt, csak 1925-ben fejeződhettek be a munkálatok. Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatták fel ünnepélyesen a múzeumot. Archív fotókon szemléltette Rainer Pál az ünnepélyes átadás perceit; a jeles egybegyűltek élén látható Laczkó Dezső és Horthy, valamint mellettük Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és Rott Nándor püspök, aki megáldotta az épületet. A piarista igazgató Laczkó ekkor már igen köztiszteletben álló személy volt, számos rangos tisztséget is betöltött. Kinevezték például tankerületi királyi főigazgatóvá s a Magyar Régészeti Társulat tiszteletbeli tagjává választotta. 1932-től azonban egyre inkább megroppant egészségi állapota, s a vezetést kezdetben helyettesítőként, majd Laczkó halála után véglegesen Rhé Gyula vette át.

Rhé eredetileg vasúti tisztviselő volt, de a régészet és a numizmatika iránt kiemelkedő érdeklődés jellemezte, s e téren stúdiumokat is végzett. Őt, négy év múlva bekövetkezett halála után Nagy László követte az igazgatói poszton, aki bölcsész végzettségű, könyvtáros, kultúrtörténész volt, de régészettel, néprajzzal is foglalkozott. Ebből az időszakból Rainer Pál ásatási életképeket elevenített fel a múzeum fényképarchívumából. A ’30-as évek végén kezdődött meg többek között a veszprémvölgyi apácakolostor feltárása. Sajnos az új világháború politikai, hadi előkészületei áthangszerelték a múzeum életét is: 1941-ben Veszprémben is sor került a múzeum légoltalmi besorolására s 1942-re – az ügyiratok tanúsága szerint – elkészült a „múzeumi óvóhely”, feltehetően az épület alagsorában. Mivel érezhetően közeledett Magyarországra is a front, szükségessé vált, hogy a múzeum értékeit bombabiztos helyre tudják elhelyezni. Nagy László levelet írt a Magyar Nemzeti Banknak, amely ekkorra már kiépítette bombabiztos trezorjait a Sziklában, s kérelmezte, hogy ott helyet kaphasson a múzeum értékeinek elhelyezésére. A bank az engedélyt megadta. 1944-ben pedig a püspöki szeminárium pincéjébe is vittek még múzeumi anyagokat a bombázások elől. A háború idején is alkalmanként sor kerülhetett feltárásokra. Így például 1942-43-ban Zircen a kistemplom melletti Árpád-kori királyi udvarházközpont kutatási munkálatai zajlottak, 1944 nyarán pedig Molnár István plébános – a pálosok történetének kutatója – régészeti leletbejelentése nyomán Pápán a repülőtéren kezdtek ásatásokat. 1948 a fordulat éve volt, a koalíciós időszak után a kommunista párt vette át az uralmat. 1949-ben Nagy Lászlót „távirati úton” értesítették arról, hogy az igazgatói posztot át kell adnia az ideiglenes vezetőnek, Mészáros Gyula régésznek. Ez valójában Nagy László eltávolítását jelentette a múzeumból. Nagy László polgári származása rossz ómen volt, s tudták róla, hogy nem volt pártolója a proletárdiktatúrának, bár nem volt „fasiszta népnyúzó elem” sem. 1949-től a kommunista diktatúra küzdelmes évtizedei kezdődtek a megyei múzeum életében is.
Toldi Éva
« vissza