K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumsziget lehetne! Herkulesfürdő – ma
2014. július 23. - Értékeink-örökségünk
« vissza
1aregiromaifurdo.jpg,

Múzeumsziget lehetne! Herkulesfürdő – ma
^ További képekért
kattintson a fotóra!
„Ad Aquas Herculi sacras” (Herkules szent vizeihez) – hirdeti egy megkopott felirat Dél-Erdély hajdan szebb napokat megélt magyar települése, Herkulesfürdő egyik romos állapotú régi gyógyfürdőjének falán. A latin szavak, amelyek a megkopott épület homlokzatán alig-alig észrevehetők, arról tanúskodnak, hogy a helység vizeinek gyógyító hatását már a rómaiak is ismerték. Herkulest ugyanis nemcsak nagy ereje, rendíthetetlensége miatt, hanem a meleg vizek, a hévizek védelmező isteneként is tisztelték az ókori rómaiak.

A Cserna folyó völgyében, a Kis- és a Nagy-Kazán-szorostól mintegy 25 km-re fekvő valamikori európai hírű gyógyüdülőhely elnevezése is Herkulesre utal, bár e nevet csak „második virágkorában”, a 19. században vette fel. Korábban a fürdőhely Mehádia település része volt.

A rómaiak még „Herkules mehádiai hévizei” („Thermae Hercului ad Mehadiam") néven emlegették az itt általuk kiépített fürdőkolóniát. Az első gyógyfürdőt a történészek szerint Traianus császár építhette 105-107 között. A népvándorlás viharaiban azonban szinte minden elpusztult, s csak a 18. században kezdték újra felfedezni a hajdani fürdőtelepet, s ismét az érdeklődés előterébe került. Különösen azután, hogy egy bécsi orvos megállapította, hogy gyógyító ereje van a mélyből feltörő meleg víznek.

Újjászületését persze annak is köszönhette, hogy a magyar és az osztrák hadseregnek szüksége volt egy katonai egészségügyi központra, kórház és gyógyhely létrehozására. 1734-ben gróf Hamilton osztrák altábornagy indítványára és III. Károly király rendeletére kezdődött meg az építkezés, és a római romok alapjára felépítették a Herkules-fürdőházat.

Az igazi újkori kibontakozásra, a fürdőélet újjászületésére azonban csak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után, Ferenc József 1852-es első herkulesfürdői látogatása nyomán kerülhetett sor. Előbb néhány fürdőházat, majd fogadót építettek, s ekkor emelték a kaszinót is magában foglaló monumentális gyógycsarnokot, s az ahhoz csatlakozó császári vendégek (Rudolf és Ferenc József) palotáit, s ezekkel szemben a Sisi-villát.

Ekkor épült a kupolás, francia reneszánsz stílusú Szapáry-fürdő, melyet Alpár Ignácz tervezett (ez gróf Szapáry Gyula miniszterelnök és Ferenc József kedvelt fürdője volt – külön medencéje volt Ferenc Józsefnek és Sisinek). Ekkor épültek a telep késő barokk és klasszicista stílusjegyeket ötvöző elegáns vonalú villái is, melyek a kor osztrák és magyar vezető rétegeinek, értelmiségi köreinek pihenőpalotái lettek. A Herkules-tér, mely a település központja és legősibb része, szintén ekkor épült ki. Egy- és kétemeletes klasszikus vonalú házak sorakoznak itt a korzó két oldalán, s hosszanti végén egy dombtetőn áll az 1838-ban Szűz Mária mennybevétele, azaz Nagyboldogasszony tiszteletére épült (nyolcszögletű kupolás, timpanonnal ellátott) katolikus templom, melyet még V. Ferdinánd király támogatásával emeltek.

Nihil sine Deo (Semmit Isten nélkül) – hirdeti a latin felirat a főoltáron. A tér közepén Herkules 1847-ben elkészült szobra áll. A virágzó fürdőélettel büszkélkedő település Magyarország legjelentősebb és legszebb fürdőhelye volt egykor.

Az üdülni és gyógyulni vágyók mellett magas rangú személyek is felkeresték, nem egyszer fontos diplomáciai találkozóknak adott otthont. Ferenc József és Erzsébet királyné gyakran látogatott ide. Sisi 1877-től rendszeresen itt töltött hosszabb időt nyaranta, s a korszak felső és polgári rétegei hölgyeinek ezrei követték őt ebben a szokásában. A császári vendégek méltó fogadására a fürdőt fényesen kiépítették, s miután a birodalom távoli sarkából vonattal érkeztek a magas rangú udvari személyiségek, fogadásukra szép vasútállomás épült.

1896-ban a Vaskapu megnyitásának alkalmából itt találkozott Ferenc József császár I. Károly román és Sándor szerb királlyal, s több napot töltöttek itt fürdőzéssel, a társasági élet örömeinek szentelve időt, amelyről a korabeli világsajtó buzgón cikkezett.


Az ódon épületek ma is megtalálhatók Herkulesfürdőn, de rendkívül romos, elhanyagolt állapotban, hulló vakolattal, és kongó ürességgel. Fájdalmas látvány! Első benyomása mégis az lehet az ide látogatónak, hogy egy „múzeumszigetre” érkezett, hiszen az itáliai városok antik szépségét idéző villa és fürdőépületek romjai között – amelyeken még így is átsüt régi fényük – vezet az út a helység szívébe. S menetközben a málladozó balkonokról és csonka épületoromfalakról antik szobrok tekintenek le az arra járóra, szinte kísérve őt útján.


Felfoghatatlan, hogy a helység, amely akár történelmi-művészettörténeti értékei, akár működésbe hozható fürdőkultúrája révén fellendíthetné a helység és a környék gazdaságát, idegenforgalmát, vagy akár egészségügyi centrummá is válhatna, sokaknak adna munkát, miképpen maradhatott máig abban az ínséges állapotban, amelybe a múlt század közepétől süllyedt fokozatosan.

Bár néhány épületen végeztek nemrég állagmegóvó munkálatokat, s a település parkjai is rendezettek már, de nagy hiányosság, hogy még mindig nincs egy igazi közgyógyfürdője a településnek. Gyógyító vizeit az egykori épületek közé az utóbbi években a tőke fortélyaival betolakodó monstre hotelek mini fürdőszobáiba, egy két helyen a szálloda földszinti fürdőmedencéibe vezetik át.


Miközben a gyönyörű 19-20. századi klasszikus fürdőépületek fájdalmasan konganak az ürességtől, lepusztultságukkal, betört ablakaikkal, benti rejtett értékeikkel senki nem törődik. Pedig feléleszthetők volnának a gyógyvízre épült fürdőházak! Látogathatóvá lehetne tenni a villaépületeket is a Berlini Múzeumsziget műemléképületeinek mintájára. Teret biztosíthatnának kulturális események számára, muzeális értékeik bemutatására, megnyithatnák kapuikat a nagyközönség előtt kiállításaikkal, hangversenyeikkel.


Jelenleg elmondható: amit megnyitottak az ódon épületek között, ott nyomban vendéglátóipari létesítmények, pubok, bárok, diszkók létesültek. A Monarchia-korabeli hangulatos ódon utcák között idegen testként magasodnak az égbe a tíz-húszemeletes modern szállodák is, melyeknek a forgalma, mint mondják, rendkívül ingadozó. Mondandóm nyomatékaként álljon itt csak egyetlen példa: a Ferenc József-fürdő egyik hiányos ablakszemén behajolva az idén valóságos csodát láthattam. Az épület aulájában a festett virágornamentikájú szökőkút látványa még lepusztult állapotában is lenyűgöző volt, a világhírű pécsi Zsolnay-kerámiák egyik igen szép példányát fedezhettem fel lopva benne.

Toldi Éva
« vissza