K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Követ kőre, téglát téglára… Örökségépítők és őrzők Veszprémben és a Balaton-felvidéken
2014. augusztus 2. - Értékeink-örökségünk
« vissza
bszolos1.jpg,

Követ kőre, téglát téglára… Örökségépítők és őrzők Veszprémben és a Balaton-felvidéken
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Balatonszőlőst sokan tartják a jeles tóparti üdülőhely, Balatonfüred külvárosának, mivel a nyüzsgő, forgalmas, különösen a nyári fürdőidényben, a tarka eseményzuhatagban néha már fárasztóan pergő-hangos balatoni városból sokan áttelepültek, átmenekültek (?) e szomszédos csendes kisközségbe.
Igaz, legtöbbször csak éjszakára érkeznek haza otthonaikba az átköltözöttek, a napok nagy részét most is Füreden töltik, hiszen többnyire oda köti őket munkájuk. Ezért aztán nem csoda, ha Balatonszőlősön szinte csak „szállóvendégekként” élnek, a község életébe, hétköznapjaiba nemigen tudnak bekapcsolódni. A hétvégeken viszont nyílna erre lehetőség, két templom is közösségbe gyűjthetné az itt lakókat az Úr napjának megszentelésére.

Erre bíztatnak az egyházashely jeles Árpád-kori hagyományai is. És erre nyílt lehetőség és volt példa nemrég, amikor a katolikus hajlék, a Szűz Mária Szent Neve tiszteletére emelt szentegyház felújításának, belső megújulásának eseményét ünnepelte az egyházközség a falu lakosainak bensőséges közösségében, felekezeti hovatartozás nélkül, az egyházközség ifjú plébánosa, Mihályi Jeromos bencés atya áldozatos szervező és közösségépítő munkájának eredményeként.

Katolikusok kisebbségben

Ha valaki „felüti” Balatonszőlős történetének lapjait az interneten, kiderül mindjárt, hogy egy ősi településről beszélhetünk, amely a Balatontól mintegy 6 km-re, a Pécsely-szőlősi-medence keleti felében helyezkedik el. Az ásatások során feltárt első leletek az újkőkor időszakából (i.e. 3-4. század) származnak, jelezvén, hogy e terület már a rómaiak korában is lakott volt. Arra ugyan nem találtak támpontot a régészek, a történészek, hogy a honfoglaláskor mely nemzetség telepedett meg e vidéken, az viszont bizonyos, hogy a 9-13. században már királyi birtok volt. Első írásos emléke 1339-ben kelt, valószínűleg egy 1024-ben keletkezett oklevél másolata, ebben a települést Zeuleus néven említik. Már ekkor királyi birtok, a zalai várispánság része, majd egyházi tulajdon lett.
1211-től a tihanyi apátság, 1222-től a veszprémi káptalan birtoka.


Szűz Mária tiszteletére emelt első fatemploma 1309-1313 körül, míg kőtemploma az 1330-40-es években épülhetett, az oklevelek legelőször 1343-ban említik. A török korban az öldöklés, a menekülés és a nyomor jellemzi e területet. Ekkoriban, de még a 18. század első két évtizedében többször is előfordult, hogy a település teljesen elnéptelenedett. A reformáció előretörésével 1576-tól kimutatható, hogy a falunak önálló református lelkésze volt, a korábbi – ősi gótikus – templomot a „megújult hit hívei” lefoglalták a maguk számára, belső terét vallási szokásaiknak megfelelően folyamatosan alakítgatták, 1796-ban pedig a hajlékot erőteljesen átépítették. Ekkoriban készült a torony barokk sisakja is.

A 18. század első felében megindult katolikus ellenreformációs tevékenység nem érintette jelentősen az ekkor már többségében református Kis-Szőlős falut. Bár a 18. század elején kisebb számban megtelepedtek a faluban katolikusok is, ám változatlanul kisebbségben maradtak. Ez a katolikus kisebbségi lét és templom-nélküliség jellemezte tehát a középkortól egészen a 20. század közepéig Balatonszőlőst.
Akkorra viszont már annyira megerősödött a katolikusság a községben, hogy új templom építésére is sor kerülhetett. A szentegyházat a veszprémi jutasi Kinizsi Pál Honvéd Altisztképző Intézet tisztjei Horváth Andor százados tervei alapján Kürti László őrmester vezetésével építették 1943-ban, s a tihanyi apát (Gidró Bonifác) benedikálta Szűz Mária Szent Neve tiszteletére. Kürti őrmester a hajlék felszentelése után itt tartotta az esküvőjét. Előtte Balatonszőlős római katolikus közössége a szomszédos aszófői plébániához tartozott, amely a tihanyi apátság gondozásában állt.

Az altisztképző intézet parancsnoka, Markóczy János ezredes a felszentelés utáni ünnepi beszédében kiemelte: „Ezt a templomot nem téglából, nem betonból, nem kőből építettük, hanem jutasi szellemből, akaratból! És erős akarat csak erős hitből fakadhat!”

Jövő az isteni dimenzióban

A község vallási összetétele mára jelentősen megváltozott, a 2011-es népszámlálási adatok szerint a 640 lelkes lelkes településen 190-en vallották magukat katolikusnak és 108-an reformátusnak, 6-an evangélikusnak. Balatonszőlős katolikus lelkipásztori ellátása az 1990-es évektől ismét a Tihanyi Bencés Apátság feladata lett. Korábban éveken át Gőcze Tibold atya volt a felelőse, s 2013 elején történt halála után Mihályi Jeromos bencés atya vette át tőle a szolgálatot. A templom felújítási-átalakítási munkálatai, melynek során az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázati támogatásával, az önkormányzat, a Tihanyi Bencés Apátság segítő közreműködésével kicserélték az ablakokat, az ajtókat, a szentély pedig Biró Áron építész tervei alapján új liturgikus berendezéseket: oltárasztalt, tabernákulumot, örökmécsest, húsvéti gyertyatartót kapott. Megújult továbbá a világítás és a templom előtti kövezet.


„Amikor a jutasi katonák követ kőre, téglát téglára tettek, a jövőt, a hont építették az isteni dimenzióban” – emlékezett meg Bíró László tábori püspök a szőlősi templom születéséről a felújítási ünnepi szertartáson. A második világháború idején, a sötétség óráiban épült e szentegyház, mondta, katonaemberek által, méltatta a 90 esztendeje, 1924. november 15-én alakult jutasi Kinizsi Pál Honvéd Altisztképző Intézet tevékenységét, vezetőségének együttműködő, jó kapcsolatát Veszprém városával, a Veszprémi Egyházmegyével, a Veszprémi püspökséggel.

Rott Nándor és Czapik Gyula veszprémi megyéspüspökök több alkalommal is részt vettek az altisztképző által rendezett ünnepségeken és szentmisét celebráltak. Az intézet csapatzászlóját Veszprém városa adományozta, s az ünnepélyes zászlószentelési szertartást Rott Nándor püspök vezette. A jutasi altisztek nemcsak a balatonszőlősi katolikus templom építésével járultak hozzá az kulturális és a keresztény örökség gazdagításához, hanem megőrzésén is szorgoskodtak: tevékeny résztvevői voltak a szőlősi református templom belső renoválásának, s a helyi iskolaépület rendbehozatalának is annak idején. Ezen kívül elévülhetetlenek az érdemeik a Veszprém határában lévő Rab Mária-forrás melletti zarándokhely gondozásában, kiépítésében, amely ünnepi alkalmakkor az altisztképző állandó misézőhelyeként is szolgált évtizedeken keresztül.

A „jutasi altiszt” kulturális örökség

A „Jutasi altiszt” státusz – dacára a Magyar Honvédség átszervezésének – mára fogalommá vált, s ez évben a kulturális örökség részeként felvételt nyert a Veszprém Megyei Értéktárba.
„Mi jellemezte a ’jutasiakat’?” – vetik fel a kérdést az altisztképző még élő nagy öregjei (Káplán György és Földesi Ferenc nyugállományú ezredesek, Hegedűs Ferenc páncélos őrmester) egy nemrég megjelent helytörténeti kiadványban, s ekképp válaszolnak: „Elsősorban is a mélységes hazafiság. Másodszor a rendkívül kemény katonai fegyelem, és ezt megkövetelték a közlegénytől is. De e mögött az igen szigorú fegyelem mögött volt egy atyás szeretet is. Ezek azok az erények, amelyek a kapcsot jelentik a jutasi elődök és napjaink altiszti értékrendje között.”

Az altisztképzőt 1944-ben feloszlatták, egykori patinás épületében évtizedeken át szovjet katonaság állomásozott, jelenleg a Veszprém Megyei Levéltár működik benne. 1941-ben a főépület magasföldszintjén elkészült az iskola díszes címerfala, rajta az altisztképzés mottójával:
„Erős akarat minden akadályt legyőz. Erős akarat csak erős hitből fakad”.

2011. november 15-i hatállyal Szentendrén létrejött a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia (MHAA), mely alapfeladatként végzi a honvéd altiszt-jelöltek iskolarendszerű képzését, a szerződéses katonák egységes katonai alapkiképzését, valamint katonai át-és továbbképzését. E szervezetbe integrálódik az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola, amely magát a jutasi altisztképző jogutódjának tekinti, s törekszik arra, hogy a magyar altisztképzés legnemesebb hagyományait feltárja, újraélessze és a leendő altisztek elé az egykori jutasi altisztek katonai erényeit példaként állítsa.
Ennek szellemében hangzott fel július 26-án a katonai hagyományok, a jellembeli örökség követésére, megbecsülésére szóló eskü a Jutasi Altisztképző jubileuma tiszteletére Veszprémben, nevezetes helyen, az érseki palota előtt a Szentháromság téren megrendezett altisztavatáson: „Honvéd Altiszt vagyok Hazám védelmezője! Erős hittel, erős akarattal szolgálom Nemzetem, mert az erős akarat minden akadályt legyőz, erős akarat, csak erős hitből fakad!”
Toldi Éva
« vissza