K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Máriapócs ünnepre készül
2014. december 3. - Értékeink-örökségünk
« vissza
mariapocs_1.jpg, Máriapócs
Máriapócs
Máriapócs ünnepre készül
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A máriapócsi kegyhely jövő évi jubileumára, a Könnyező Istenszülő Szűz könnyezésének 1715. évi, azaz 300. évfordulójára készülve Kapin István görögkatolikus parókus felhívást intézett a hívekhez.
Azt kéri, osszák meg Máriához mondott imádságaik nyomán történt csodálatos közbenjárások, gyógyulások eseményeit, mondják el az Égi Anya segítségét kifejező személyesen megélt vagy az ősök által rájuk hagyományozott történeteket. Azok felhasználásával ugyanis a jubileumra egy ünnepi kiadványt szeretnének megjelentetni.

A könnyezések
Máriapócsról (melynek eredeti neve Polch, vagy Powch volt) először a 13. században maradtak ránk feljegyzések, temploma a 15. században épült, de a település nevét 1696-tól tartják számon. Ekkor ugyanis az 1676 óta a kis fatemplomban az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő Szent Szüzet ábrázoló kegyképen – melyet Csigri László helybéli bíró Papp Istvánnal, Papp Dániel pócsi görögkatolikus lelkész öccsével fogadalomból és hálából készíttetett török rabságából történt szabadulásának emlékére – a Szűzanya mindkét szeméből megindult a könnyfolyam egy novemberi szertartáson. A könnyezés két hétig szünet nélkül, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig tartott. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz is megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak. Az egyházi vizsgálatot (melyben protestánsok is részt vettek) Fenessy György egri püspök rendelte el. Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről.
Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, s hamarosan eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján – és felesége, Eleonóra császárné kívánságára – elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba. A helyiek mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit nem tudtak tenni. A kegykép 1697 júliusában érkezett Bécsbe, a Szent István vértanúról elnevezett dómba. Végleges elhelyezése napján Savoyai Jenő herceg Zentánál döntő vereséget mért a törökökre, s ezt a szűz segítségének tekintették. A császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatévő erejébe vetett hit késztette imára, és ennek hatására következett be a győzelem. Az eredeti pócsi könnyező kegyképet a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának márványbaldachinja alatt őrzik ma is.
A pócsi fatemplomban a Mária-ikon helye évekig üresen állt. Bár számos másolat készült a kegyképről, de hiteles másolat csak a helybéli görögkatolikus paróchus császárhoz intézett beadványára – melyben ő a kép visszaadását kérelmezte – készült az eredeti kegyképről, melyet az 1710-es években helyeztek el a templomban. Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbiakban nem könnyeztek, kivéve ezt a másolatot, melyen 1715. augusztus 1-jén Papp Mihály fiatal paróchus reggeli istentiszteletén Mária szeméből ismét megindultak a könnyek. A kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. P. Gávris Kelemen szerzetes atya – a kegykép őre – zarándokokat vezetett a templomba. Amikor a kép foglalatát kinyitotta, észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés valódiságát mindkét esetben egyházi és világi vegyesbizottság állapította meg. A könnyeket felfogó selyemkendőt 1905-ben kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt.
Máriapócs történelmének kiemelkedő napja volt 1991. augusztus 18-a, amikor a Magyarországot meglátogató II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt.
2005-ben a kegyképet a budapesti Magyar Nemzeti Galériában megtisztították és restaurálták. December 3-án Erdő Péter bíboros, prímás a püspöki kar jelenlétében a képet újra megkoronázta a XVI. Benedek pápa által, Rómában megáldott arany glóriával. Ekkor nyilvánították Máriapócsot Magyarország Nemzeti Szentélyévé.

A kegykép
A Könnyező Istenszülő Szűz ikonját 50x70 cm-es fára festették temperával. Fél alakban ábrázolja Máriát, aki bal karján tartja a Kisdedet. Bíbor színű felsőruhát visel, jobb kezével Fiára mutat. Jézus jobb kezét áldásra emeli, baljában háromágú, liliomszerű virágot tart. Nyakában görög keresztet visel.
Az első könnyezés idején a szomszédos Kálló római katolikus plébánosa egy tiszt haldokló gyermekét emelte a képhez. A gyermek megérintette a könnyező képet és meggyógyult. A boldog anya drágaköves nyakéket helyezett az ikon elé, és ezzel nyitotta meg évszázadokra a pócsi Istenszülőt hálásan tisztelők ma sem fogyatkozó sorát. Már az első könnyező képet is gazdag adományokkal ékesítették főúri családok, nemes emberek, de akadt a szegények között is, aki utolsó pénzecskéjét is a Szűz Anya lába elé rakta. A most Máriapócson található másolatot is – amely kétszer könnyezett – hasonló ékességek (offerek) veszik körül. Da a legértékesebbek a szúette mankók, görbe botok, a gyógyulás beszédes bizonyítékai, a hátrahagyott emléktárgyak, melyekhez egy-egy megmentett élet, visszakapott egészség, megújult ember hálája és köszönete kapcsolódik.
A pócsi Mária és a pócsi búcsúk megihlették és megihletik művészeinket ma is. Az ikon másolatait festőművészeink sora készítette el (lásd képsorozatunkat), és azt irodalmi alkotásokban is megörökítették. (A kálvinista Ady meghatottan, tisztelettel írt a Könnyező Szűzanyáról és bűntudattal töltötte el a búcsúsok menetét látva, énekeit hallgatva saját élete.)

Toldi Éva
« vissza