K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Devictus vincit! Mindszenty jubileumai 2015-ben
2015. február 27. - Értékeink-örökségünk
« vissza
magyaroknagyasszonyamindszenty-etemplombelso.jpg, Magyarok Nagyasszonya templombelső- Mindszenty- kiállítás
Magyarok Nagyasszonya templombelső- Mindszenty- kiállítás
Devictus vincit! Mindszenty jubileumai 2015-ben
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Az idén többszörös jubileuma lesz Mindszenty Józsefnek, a fehér vértanú bíborosnak, egykori veszprémi püspöknek. Száz esztendeje 1915. június 12-én szentelte pappá Szombathelyen gr. Mikes János püspök, hetven esztendeje, 1945. augusztus 16-án nevezte ki esztergomi érsekké XII. Pius pápa és negyven esztendeje, 1975. május 6-án Bécsben szólította magához a Mennyei Atya.
„Mindszenty igazi pásztor volt, olyan, akiről az evangélium azt mondja: Nem béres, nem fut el, amikor jön a farkas, kész az életét is kockáztatni övéiért” – jellemezte Mindszentyt egy konferencián nemrég Székely János püspök. „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért…” – írta a főpap egykor Emlékirataiban. S valóban állt, kiállt nemzetéért, Egyházáért, mind a barna, mind a vörös diktatúrában; a magyar társadalom, illetve a katolikus vallás védelmében szembeszállt a nyilasokkal, majd később a kommunista hatalommal is. Felemelte szavát a felvidéki magyarság deportálása, a délvidéki magyarok tömeges lemészárlása, a német kitelepítés embertelensége miatt is, és szólt az ítélet nélkül bebörtönzöttek és internáltak érdekében.

Vezetése alatt a magyar püspöki kar közös körleveleiben tiltakozott, ha a proletárdiktatúra államvezetése megsértette a vallás- vagy lelkiismereti szabadságot, az iskolázás, a művelődés szabadságát; következetesen kiállt az alapvető szabadságjogok érvényesítéséért. A legnehezebb időkben sem felejtette el Istenét, Egyházát és Hazáját. Sorsában e szent-hármasság összefonódott. Élete, üldöztetése, meghurcoltatása, koncepciós perében való megaláztatása, majd emigrációba kényszerített mindhalálig végzett hűséges szolgálata a helytállás örök mintapéldája. 1975-ben mariazelli márványsíremlékére méltán írhatták: DEVICTUS VINCIT – MORTUUS VIVIT / A LEGYŐZÖTT GYŐZ – A HALOTT ÉL.



A veszprémi püspöki évek


1944. március 29-én lett püspök Veszprémben, de már 1945. október 6-án el kellett hagynia Veszprémet, mert a pápa a magyarországi egyház vezetését bízta rá. Kritikus és zaklatott időszakban a szovjetdiktatúra hajnalán. Emlékezetes XII. Pius pápa legendás jóslata, amelyet a bíboros-érseki széket elfoglaló főpásztornak küldött áldás-üzenetként: – „Te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíborszínnel jelzett vértanúságot”.
Veszprémben tehát csupán másfél évet szolgált, ebből is félévet börtönben, fogságban töltött. Előbb a veszprémi várbörtönben, majd Sopronkőhidán tartották fogva.

Alig egy évet tudott Veszprémben kormányozni, de ez idő alatt is megalapított 34 új plébániát és 11 új iskolát. A szeretet, a sorsában való közösségvállalás nyilvánult meg abban, hogy a szeminárium kispapjai kísérték végig a várból a börtönbe vonuló Mindszentyt. Köztük Lékai László (későbbi veszprémi püspök, esztergomi érsek), valamint Mészáros Tibor, aki az emigrációban élete utolsó szakaszában titkára is lett, s akinek adománya révén emléktemplomot építhettek 1991-ben Mindszenty tiszteletére Veszprémben a Magyarok Nagyasszonya Plébánia területén.

Mikor egy éves püspöki szolgálata után Mindszenty Esztergomba került, mint érsek, Mészáros Tibor így írt róla: „A szívem, az eszem, az életem Mindszenty felé húz. Őbenne nincs hasadás. Egy darabból van öntve. Amit másoktól követel, azt maga is éli és szenvedi. Nem láttam rövid földi éveimben senkit, aki a mindennapokban annyira szerette volna Krisztust és Egyházát, mint ő.”



Temetés és újratemetés


E kemény helytállás, a tántoríthatatlan egyenesség, gerinces kiállás azonban – tudjuk, a történelemben erre volt bőven példa – a hitükben ingadozókat, a széláramlatokra hajladozni hajlandókat mindig elrettentette, szembefordította a rendíthetetlenekkel. Ez történt Mindszentyvel is, határozottsága, kőkemény ellenállása megosztotta lassanként nemcsak a külső társadalmat, hanem az egyházat is belülről.

Ez a megosztottság vezetett Mindszenty érseki székéből való felmentéséhez, a Vatikán és a kommunista magyar állam „megegyezéséhez”, az Opus Pacis kaméleonkodóvá alázott békepapi rendszeréhez (amelyet ugyan reménykedő jószándék vezérelt az indulásnál egyházi részéről, de annak gonosz kimenetele, lélekrombolása máig ható súlyos károkat, hitelvesztést okozott a magyar katolikusság körében).

E megosztottság folytán 1975. május 15-én Mindszenty József temetésén Mariazellben a kegytemplom Szent László-kápolnájában Magyarországról egyetlen püspök sem jelent meg, sőt Rómából sem! Jelen volt viszont több külföldi püspök, így König bíboros, bécsi érsek, Döpfner bíboros, münchen-freisingi érsek, László István eisenstadti és a grazi püspök, sok pap és nagyon sok világi hívő. Ott volt Habsburg Ottó és felesége is. König bíboros szentbeszédében megemlékezett hős kortársáról, kiemelve: Defunctus adhuc loquitur - Holtában is beszél... (mint írja Nagy Alajos, a Mindszenty Társaság alapító tagja).

Éppen ezért nagy ünnepnek számított, hogy II. János Pál pápa 1983. szeptember 13-án megáldotta a vértanú-főpap sírját, és imádkozott érte.
De Magyarországon még a rendszerváltozás idején is ez a megosztottság élt, ez jellemezte Mindszenty bíboros hazahozatalát, újratemetését 1991. május 4-én. Rettenetes össznemzeti és összegyházi vihar előzte meg a végrendeletében kért végső nyughelyére, az esztergomi bazilika altemplomának kriptájába helyezését. Ki temesse Mindszentyt, ki mondja a szentbeszédet a búcsúztató szentmisén és ki nem mondhatja, mert az meggyalázása volna Mindszenty vértanúságának?! – záporoztak a kérdések és véleményháborús nyilatkozatok vidéki és országos napilapjainkban is. Sokan háborogtak azon is, hogy a bíborosnak nem teljesítik a végrendeletében leírt kérését, miszerint: Mariazellben temessék el, és csak akkor vigyék haza Esztergomba földi maradványait, „ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga”, vagyis, ha az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét.

A végrendelet értelmezése körül eltértek a vélemények. A szovjet katonák kivonulása hazánk területéről ugyan már elkezdődött 1991-ben, de csak a temetés után két hónappal fejeződött be. (Mariazellben látványos tiltakozást szerveztek az idő előtti hazahozatal miatt: Mészáros Tibor atya, Mindszenty egykori titkára és néhány társa odaláncolták magukat tiltakozásként a mariazelli kegytemplom lépcsőjéhez, hogy megakadályozzák a bíboros földi hamvainak Esztergomba vitelét.)

A hazahozatal azonban feltartóztathatatlan volt, milliók vágya teljesült vele. A koporsót a magyar határtól cserkészek kísérték, közöttük Nagy Károly akkori nemesgulácsi plébános – aki hazánkban elsőként állíttatott emlékművet 1989-ben a vértanú bíboros tiszteletére a nemesgulácsi plébániakertben – cserkészei is. A bazilikában a szertartáson Opilio Rossi olasz bíboros szentbeszédében mint a magyar „Jó Pásztorról” emlékezett meg Mindszentyről. Antall József kormányfő a magyar történelem egyik legnagyobb erkölcsi erőt adó példaképeként szólott Mindszentyről. Habsburg Ottó emlékezetes mondata pedig bizonyára még a fülében cseng sok Veszprém megyeinek ma is: „Mindszenty nagypéntekje elhozta a mai magyaroknak a feltámadást”.



Mindszenty-emléktemplom Veszprémben



A májusi újratemetés után éppen hogy megnyugodtak a kedélyek, mikor ősszel újabb feszültségek léptek fel a veszprémi Magyarok Nagyasszonya Plébánia területére tervezett Mindszenty-emléktemplom építése kapcsán. A svájci emigrációban élő hajdan veszprémi egyházmegyés pap, Mészáros Tibor hathatós (összességében 35 millió forintos) anyagi felajánlása előre lendítette a tervezést. A templomhoz a telket Veszprém város önkormányzata ajándékozta a plébániának. 1991. október 12-én került sor az ünnepélyes alapkőletételre. Az esemény szentmisével kezdődött a plébánia kicsiny kápolnájában.

A szertartást Szendi József püspök celebrálta Tóth László segédpüspök, Kada Lajos címzetes érsek, Kőgl Lénárd kanonok (Mindszenty volt főszámvevője és börtöntársa, az építkezés irányítója), Schall Tamás szervezőlelkész (későbbi plébános), Terebessy Andor ciszterci szerzetes és a város plébánosai koncelebrálásával. A nagyszámú hívő közösség mellett jelen voltak a városi vezetői: Dióssy László polgármester, Bors József alpolgármester, valamint Hegedűs Tamás köztársasági megbízott és Ruttkay Gyula építész, a templom tervezője.

A szentmisét követően a kápolnából körmenetben vonultak az új templom területére, ahol az alapkő elhelyezése előtt sor került a terület megáldására. „Templomunk Magyarok Nagyasszonya tiszteletére és Mindszenty József bíboros, prímás emlékének épül: hálából vértanúi életéért, melyet Istenért és hazáért áldozott a vörös istentelenség ellen vívott hősi küzdelemben. Egyháznak, államnak ő mutatta a helyes utat” – olvasták fel az alapkő mellé elhelyezett okiratot. Az egyházközség ifjúsági és hitoktatási céljaira a megyéspüspök az egyházmegye tartalék alapjából hét millió forintot bocsátott rendelkezésre kiegészítőleg az altemplomi helyiségek kialakítására.

Az építkezést e mellett a hívek és a nagylelkű adományozók is hathatósan támogatták. 1992. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén került sor a szerkezetkész templom megáldására – különös feszült légkörben, mivel az adományozó, Mészáros Tibor atya is megjelent és kemény hangú szentbeszédet mondott. Az áldást Kőgl Lénárd kanonok végezte, mivel Szendi püspök ebben az időben Fatimába utazott. (Mészáros Tibornak – mint arról Kőgl Lénárd atya tájékoztatott később a megyei lapban – Szendi József püspök nem engedélyezte a szentbeszédet, arra hivatkozva, hogy ő nem veszprémi egyházmegyés pap, s a prédikációhoz a főpásztortól engedélyt kellett volna kérnie. De később kiderült, Mászáros Tibor még mindig veszprémi egyházmegyés, mivel emigrációja alatt nem inkardinálták máshová.)


Az adományozó köszönetet mondott az építkezést irányító Kőgl Lénárd kanonoknak, s elmondta azt is, hogy a templomépítést a bíboros egykori bíztatására kezdeményezte, s külföldi évei alatt a szó szoros értelmében összekuporgatott pénzével finanszírozta meg. Erősen ostorozta a Vatikán elhibázott keleti politikáját, és a békepapok gyöngeségét. Szentbeszédét teljes terjedelmében (kommentár nélkül) közölte a Napló október 17-i számában „Kordokumentum” címmel.

Ebből idézünk:
„Ma Magyarországon nehéz szólni, nehéz hallgatni is! Nehéz szólni, mert a sebzett ember nehezen viseli el – és a magyar nemzet ma sebzett! –, ha sebeiről nem mondanak igazat. Nehéz hallgatni is, mert a gonoszság árja annyira elöntötte a világot, az országot, hogy ha az emberek nem, a kövek fognak beszélni. Mint az evangéliumban… Sokan lettek megnyomorítóink cinkosai. Ha kényszerből, ha fogcsikorgatva, ha meghunyászkodva vagy hallgatólagosan is, de a magyarok nagy része támogatta a kommunista pártnak nevezett nemzetközi bűnszövetkezetet… Így vittük magunkat a sírgödör szélére…a teli hasért, a posztért, a tisztért! Békepapjaink, békepüspökeink féltek a börtöntől, a kínzástól, a szenvedéstől. A párt terrorja előtt meghunyászkodtak, kezes bárányokká lettek…A vatikáni keleti politika, élén Agostino Casaroli bíborossal – aki folyton Magyarországra sietett, de egyszer sem tette be lábát sem Budapesten, sem Bécsben a magyar bíboroshoz – nem kis szerepet játszott a mai magyar áldatlan egyházi helyzet megteremtésében… Ez a vatikáni politika okozta, hogy a magyar katolikus papok egy része a párttal való szégyenteljes és nyílt együttműködésig csúszott le. Ennek a politikának sikerült juttatásokkal, párthű püspökök kineveztetésével, elismerő kitüntetésekkel a magyar katolikus egyház felelőseit beterelni a párt hizlaldájába… Ezért együttesen a Vatikán és az itthoni vezetők felelősek, és ezt az együttes felelősséget nem lehet egy ünnepélyes pápai fogadással semmivé tenni… Ez beismerés, vezeklés nélkül nem megy!...”

A Mindszenty-emléktemplom felszentelési ünnepsége – nem túlzás így fogalmazni – történelmi-egyháztörténelmi jelentőségű esemény lett e szentbeszéd révén a helyi közösség, de a Magyar Katolikus Egyház rendszerváltozás utáni életében is. A templom épületét véglegesen 1994 tavaszán – Mindszenty József veszprémi püspökké kinevezésének ötvenedik évfordulóján – vehették használatba a hívek.


A liturgikus térben számos művészeti alkotás idézi meg Mindszenty bíborost. Így többek között szobrok és festmények is emlékeztetnek sok-sok áldozattal megharcolt életére. Yrsa von Leistner (Németország) bárónő készítette el a vértanú főpap fejszobrát, mely rendkívül élethű ábrázolás. Az alkotás további érdekességei a hozzá tartozó fénykép-dokumentációk, melyek megörökítik a bíborost, amint modellt állt a művésznőnek. A főoltár melletti oldalfalon található Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész „Devictus vincit (Legyőzetve győz)” című festménye, amely megrendítő és szokatlan ábrázolás: a keresztről lehajló Krisztus töviskoronáját helyezi a börtönben előtte térdre borulva imádkozó Mindszenty fejére. Kiemelkedően szép, hitvalló alkotás ez, mely kifejezi, hogy a bíboros áldozata összekapcsolódik Krisztus áldozatával – szenvedéseivel kiegészíti a keresztre feszített Megváltó áldozatát.

A templom oldalkápolnájában Mindszenty-emlékkiállítást rendeztek be a főpap relikviáiból három nagyméretű, falra helyezett vitrinben. Az elsőben hermelin gallérja és karingje látható, ezeket Kovács Endre egri segédpüspök őrizte meg, és adta át Szendi József érsek úrnak, hogy továbbítsa a veszprémi emléktemplomnak. A második vitrinben kiállított tárgyak (a pileolusa, monogramos zsebkendői, szivartárcája) nagyrészt Füzér Julián OFM atyán keresztül kerültek a templomba. Itt látható továbbá Valentiny Géza prelátus jóvoltából az a misekönyv, melyet a bíboros Bécsben, a Pázmáneumban használt, illetve egy breviárium a saját kézírásával, valamint egyik levele Mihályi Gilbert premontrei atyának. A harmadik vitrinben a róla írott különböző nyelveken megjelent könyvek kaptak helyet. A vitrenek fölött található az a közismert kép, amely az imádkozó bíborost ábrázolja – ez Gubik Mihály keceli plébános hagyatékából került a templomba.

A Mindszenty-kiállítás 2001-ben nagyméretű fényképekkel bővült, melyek szintén Füzér Julián ferences atyán keresztül érkeztek, aki New Brunswick-ban volt plébános. Mindszenty József bíboros 1973. szeptember 18-28-a közötti kanadai körútját követően 1973. szeptember 29-én szentelte fel New Brunswick-ban a Szent László-templomot. A fényképek a templomszentelés alkalmával készültek. Ezen kívül a gyóntatószék mellett helyezték el egy stilizált börtönrácsra azt a képet, amely eredetiben San Giovanni Rotondoban található és Pater Pio bilokációját idézi Mindszenty bíborosnál a börtönben. Ez a szlovén jezsuita Rupnik atya gyönyörű mozaikjának másolata. A Magyarok Nagyasszony Mindszenty-emléktemplom közössége buzgón és rendszeresen imádkozik a bíboros boldoggá avatásáért, melynek elindítása 2006-ban megkezdődött.

Az idei hármas Mindszenty-jubileum alkalmából az emléktemplom közössége ünnepi megemlékezést tervez előadásokkal a Nyitott templomok éjszakája programsorozatában.

Toldi Éva
« vissza