K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Madarassy István kiállítása
2015. június 4. - Értékeink-örökségünk
« vissza
logoenret.jpg,

Madarassy István kiállítása
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény idei első kiállításainak egyikén Madarassy István ötvös-szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás a veszprémi Piarista és Helyőrségi templomban a Gizella Napok keretében május 8-án.

„Úgy gondolom, csak akkor válik a kép képpé, a szobor szoborrá, a szoborkép szoborképpé, ha a tűz és a láng által a lelket is sikerült beléjük olvasztanom.”
Madarassy István fent idézett ars poeticája művészetének éppen azt a tartományát ragadja meg, amely tartomány a nem evilági mezőkön rejtőzik, s amely sem földrajzilag, sem fizikailag, sem nyelvileg nem ragadható meg, de amely mégis ott van minden ecsetvonásában, minden képeiből kitekintő, szobrászi mozdulatában, képgondolataiból felsejlik és felkiált, hogy aki érti e nyelvet, engedje át magát az alkotó képi üzenetének. A képek – szoborképek, lemezképek – és szobrok utánunk kiáltanak, belénk döbbennek, rádöbbentenek, megérintenek, hogy amit megláttunk, azt megértsük s az lelkünk mélyére hatoljon.
Madarassy István 1948-ban született Budapesten. Édesapja, Madarassy Walter szobrászművész olyan művészi családból származik, amelyben nagyapja és apja révén a klasszikus művészetet, a széles látókörű műveltséget tisztelték, bármely műalkotás létrehozásában ezt az eszmét tartván mércének. Madarassy István 1967-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, 1973-ban szerezte diplomáját a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1967-1968 között a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátora volt. Mestereinek vallja Engelsz József ötvösművészt, Illés Gyula szobrászművészt és Gerzson Pál festőművészt. Példaképei Cellini, Donatello és Duccio. A szobrászat új útjain indult el alkotóművészete, úgynevezett „szoborképei” keretbe foglalt szobrok, melyek kinéznek vagy kinyúlnak a síkból annyira, amennyire a mondanivaló fokozott érvényre juttatásához ez szükséges. „Lemezképei” a hő által folyékonnyá olvasztott, borzolt lemezfelületek, melyeken megjelenik a külön ráhegesztett, a lemez szélein túlnyúló plasztika is, a tér kitágítása céljából.
Munkássága rendkívül gazdag, sokszínű. Megtaláljuk alkotásait, ötvösművészeti munkáit, restaurátori és rekonstrukciós munkáit a budapesti Szent István-bazilikában, a Pesti Vigadó belső terében, a Néprajzi Múzeum épületén, de kisplasztikái, köztéri szobrai, „tűzfestésű” vörösrézlemez-képei, belső építészeti munkái, grafikái a biblikus múltról (Noé bárkája, a négy evangélista alakja), nemzeti és európai történelmi, irodalmi nagyságokról készült portré-szoborképei, valamint éremművészeti munkái is művészetének sokoldalúságáról vallanak. Kisplasztikái és domborművei, nagyméretű plasztikái főként szakrális témákat dolgoznak fel.
Épületek homlokzataira és belső tereibe tervezett iparművészeti munkák készítése mellett szobrászati és iparművészeti rekonstrukciókkal, restaurálással és díszlettervezéssel is foglalkozik (kolozsvári Magyar Opera, 1999). A siófoki plébániatemplom tabernákulumát és gyertyatartóit (sárgaréz 1980); a soproni Szent Imre-templom tabernákulumát, keresztelőmedencéjét, örökmécsesét és gyertyatartóit (vörösréz, sárgaréz, 1997) készítette el.
1991-től tagja a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának. 1994-ben elnyerte a ravennai biennálé aranyérmét.
A Piarista és Helyőrségi templomban május 8-án nyílt kiállítását Korzenszky Richárd bencés szerzetes, a Tihanyi Bencés Apátság perjele nyitotta meg.

Toldi Éva
« vissza