K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik
2015. december 1. - Értékeink-örökségünk
« vissza
bgfgykonyvakeletikeresztenyegrol.jpg, Könyv a keleti kereszténységről
Könyv a keleti kereszténységről
Múzeumi hírmozaik
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Könyv a keleti keresztény kultúráról


A keleti keresztény kultúrával foglalkozó kötetet mutattak be nemrég Budapesten az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében.
A „Keleti keresztény kultúra határainkon innen és túl” című kiadvány – melynek egyik szerzője Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola rektora –, a Hajdúdorogi Egyházmegye fennállásának századik évfordulója alkalmából 2012-ben rendezett konferencia tanulmányait tartalmazza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem gondozásában. Benne a szlovákiai és gyimesi görögkatolikusokról, a különféle erdélyi ábrázolásokról, a görögkatolikus kultúráról, oktatásról, építészetről, illetve a kommunizmus idején az állampárt által a Miskolci Apostoli Exarchátus és a Hajdúdorogi Egyházmegye között keltett mesterséges feszültségről is olvashat az érdeklődő.


Monográfia jelent meg Mindszenty Józsefről


November 17-én mutatták be Balogh Margit történész Mindszenty József életpályáját feldolgozó monográfiáját a budai Várban. A szerző huszonöt éve foglalkozik Mindszenty József bíboros, hercegprímás személyével és munkásságával; az elmúlt tizenöt évben pedig minden részletre kiterjedő, aprólékos kutatást végzett, amelynek eredményeképpen megszületett monumentális, kétkötetes monográfiája Mindszenty József (1892–1975) címmel, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának kiadásában.


A szerző magas színvonalú kiadványt alkotott, és mindvégig fenn tudta tartani azt a feszültséget, ami a főhős életrajzában, a korabeli történelmi helyzetben benne volt, és amely az esendő ember hibái, gyarlóságai, illetve a közéleti szereplő és főpásztor igazolható, bölcs helyzetértékelései, előrelátása, döntései közötti ellentétből fakadt, hangzott el a könyvbemutatón.

A könyv az egész történészszakma számára fontos és a mű napjainkban is igen aktuális, mivel a Mindszenty József életét döntően meghatározó dilemmák, választási kényszerek ma is fennállnak. Napjainkban is ugyanazok a kérdések tornyosulnak előttünk: meddig kell követni a korszellemet, hol vannak a választóvonalak, a határok az értékőrzés és annak megtagadása között, és hol van az a pont, amikor semmi más nem számít, csak az elvekhez való hűséges ragaszkodás.

A bemutatón idézték a kötet zárszavát, melyben így írt a szerző: „Mindszenty szándékainak őszintesége megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor az igazság keresésének útjában és a lelkiismeretben meghozott döntései lehetnek tévesek is, amire egy történésznek rá kell mutatnia.

Mindszenty József a magyar történelemben ritka személyes autoritással és fölényes erkölcsi erővel képviselte meggyőződését, szó szerint az utolsó szívdobbanásig. Élete méltán magasztosult a diktatúrákkal szembeni ellenállás jelképévé és a hűség példájává, aki mindenkor hű maradt Istenéhez, egyházához, hazájához és népéhez. Még ha eközben nagyobb keresztet is akart vállára venni, mint amekkora egy halandó embernek megengedtetik…”


A csodatevő csíksomlyói kegyszobor titkai


A csíksomlyói kegytemplomban található Szűz Mária-szoborhoz számos csodás hiedelem, legenda és történelmi feltételezés fűződik, holott konkrét tudományos vizsgálatnak mindeddig nem vetették alá.

Egy szakemberekből álló kutatócsoport nemrég átfogó természettudományos és régészeti vizsgálatot végzett a szobron, melynek eredményeiről Benkő Elek, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének igazgatója számolt be nemrég Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében működő Történeti Intézetben.

A kegyszobor átfogó vizsgálatát két egymástól független tényező tette lehetővé, hangzott el. Egyrészt kapcsolódott ahhoz a Csíki Székely Múzeum által végzett kutatáshoz, mely a kolostor múltjának materiális szempontok szerinti feltárására irányul a 15. század közepétől egészen napjainkig. Ugyanakkor a kutatás nem valósulhatott volna meg, ha az MTA Régészeti Intézete több nyertes pályázat révén nem fejleszti műszerparkját a bioarcheológiában használatos korszerű eszközökkel. Így a többek között mikroszkópokkal, endoszkóppal, UV-lámpával végzett vizsgálatok eredményét egy tanulmánykötetben is összegezhették a tudósok.

A kegyszobor származására vonatkozó feltételezések ellentmondásosak, fogalmazódott meg az előadáson. Az bizonyos, hogy nem tartozik a kolostor eredeti berendezéséhez, de származása pontosan nem ismert. 1526-nál régebben készülhetett, és eredetileg egy mellékoltár főalakja volt. Értékének felbecsülésekor két álláspont ütközik: egyesek szerint Erdély legnagyobb és legszebb Madonna-szobra, míg mások azt állítják, hogy sérült, átfaragott, másod- vagy harmadrendbeli munka.

Az a feltételezés, hogy a szobor hársfából készült, cáfolatot nyert a kutatók vizsgálatai nyomán. Mikroszkopikus mintavizsgálat alapján megállapították ugyanis, hogy alapanyaga juharfa. A kegyszobor 253 centiméter magas, maga Szűz Mária alakja 191 centiméter, tehát az életnagyságnál nagyobb. A szobor egy gömbön áll, amelynek az alját szakszerűtlenül fűrészelték le, de ez még nem azt jelenti, hogy az egész szobrot átfaragták volna. Alsó része a nyers fáig lekopott, mivel régi szokás, hogy a zarándokok Isten anyjához könyörögve megsimogatják a szobor lábát, ruhájukat, kegytárgyaikat hozzáérintik.

A szobrot a 19. században átfestették, de a Szűzanya kezénél látszik, hogy az eredeti festés melegebb színű volt. Az újkori laparanyozás eredményeképpen aranyfüstlemezekből vastag, tömör réteget alkottak a szobor egyes részein.

A Madonna arcán több sérülés látható. Az egyik legenda szerint a 17. században egy tatár vezér lándzsát szúrt az arcba, melynek nyomai a mai napig láthatók.

A mostani vizsgálatokból azonban kiderült: a fa anyagában található csomó az oka a szemmel látható szabálytalan felületnek. Az UV-vizsgálat éles tárggyal történt karcolások nyomait tette láthatóvá, ami annak tudható be, hogy az idők folyamán öltöztették, a székely katolikus főúri családok felajánlásával, értékes ékszerekkel díszítették a szobrot, ugyanakkor a kezében található jogart és koronát is időnként kicserélték. A Szűz Mária karján ülő Kisjézuson – de a főalak belsejében is – megfigyelhető, hogy a szobor nem egyetlen fából volt kifaragva, hanem több összetoldott farészből alkották meg.

A szoborról mintát vettek és radiokarbon kormeghatározást is végeztek. Pontos korának meghatározása a művészettörténészekre hárult, akik az 1510-es éveket jelölték meg a keletkezés időpontjául. A szobor üreges belsejét endoszkóppal is megvizsgálták, elsősorban feliratokat, jelzéseket kerestek, de semmi ilyesmit nem találtak.

Ehelyett apró- és papírpénzek, papírra vetett imák, levelek tucatját „halászták ki” a szoborból, melyeket a hívek főleg a már említett, lefaragott gömbtalapzat résén keresztül helyeztek el. Az endoszkóppal megállapították: a szobron semmilyen égési nyom nem látható, pedig a templomot az 1661-es török‒tatárdúlás alkalmával felgyújtották. Az előadás összegzéseként elhangzott: a szobor eredeti, tehát nem volt újrafaragva.



Könyvemlékek, kódexek, kéziratok tárlata



November közepén kiállították Győr első könyvemlékeit; kódexeket, kéziratokat az egyházmegyei kincstárban. A tárlat nyomán megállapítható – hangzott el a megnyitón –, hogy Győrben maradtak fenn a könyvek a 17. századból a legteljesebben. Ezeket az egyházmegyei bibliotékában őrzik. Így részletesen lehet vizsgálni, mit olvastak annak idején egyházi körökben és kinek a tulajdonában voltak a kötetetek.

Ezekből a kutatásokból ízelítőt kapnak a tárlaton a látogatók. A kiállítás érzékelteti az egyes korszakok legfontosabb változásait, megmutatja, hogy a kézzel írott kódexet hogyan váltja fel a nyomtatott könyv, a külföldről behozatott könyveket pedig a Magyarországon, majd 1727 után a Győrben készült kötetek. Azt is megfigyelhetjük, hogy az egykori győri könyvtulajdonosok némelyikéből hogyan lett győri szerző; a külföldi egyetemeken tanult egyházi értelmiség hazatérve miként kapcsolódott be az ország szellemi vérkeringésébe.

A tárlatot reprezentálja, hogy az egyházi szerzők munkái, valamint a szertartásokhoz szükséges kiadványok mellett megjelentek a világi témájúak is. Az érdeklődők láthatják a gyűjtemény két legrégebbi kódextöredékét. Ezek egyike a 11. század második feléből maradt fenn, pergamenre írt Missale-töredék, melyet feltehetően a Nyugat-Dunántúlon másoltak és Erasmus egyik 1524-ben megjelent munkájának kötéstáblájából került elő. A másik kódextöredék a 14. század második feléből származik, a köpenyét egy koldussal megosztó Szent Márton püspököt ábrázoló Missale-töredék. A „kincset” egy Győrben használt könyv kötéstáblájából áztatták ki a szakemberek.

Ezenkívül három kódexet is megcsodálhatnak a látogatók: a legrégebbi Jacobus de Voragine Legenda aurea Sanctorum című kötete a 14. század második feléből; emellett Petrus Lombardus Sententiarum libri című teológiai munkáját 1477-ből, valamint a 16. századi Breviariumot, amelynek érdekessége, hogy Liszthy János győri püspök tulajdonában volt.

A vitrinekben olyan érdekességek is láthatók, amelyek egykoron győri főpapok tulajdonában voltak. Nyéki Vörös Mátyás győri kanonok birtokában volt például Ludovicus Granatensis teológus Flores című kötete 1588-ből; az 1572-ből származó Pontificale Romanum pedig Fülei Tamás győri kanonok tulajdonába került.

Gosztonyi János győri püspök nevéhez két kiállított dokumentum is kapcsolódik: 1475-ből Aeneas Sylvius Piccolomini írása Historia bohemica címmel, mely Csehország történetét mutatja be, valamint Jodocus Clichtoveus Elucidatorium ecclesiasticum ad officuum című, 1519-ből származó munkája, melyben többek mellett Szent István királyunkkal kapcsolatos himnuszok és legendák is olvashatók.


A Győri Egyházmegyei Könyvtár több mint 130 ősnyomtatványt őriz, tucatnyi kódexet, és számtalan régi magyarországi nyomtatványt, mellyel a gazdagabb gyűjtemények közé tartozik. A tárlat 2016. március 31-ig tekinthető meg a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár épületében.



Gregorián ünnep a budai Várban



A Gregorián Társaság 25. születésnapját ünnepelték november 7-én a budai Várban. A koncerteket, vásárt, előadást, gregorián misét felsorakoztató rendezvénysorozat méltónak bizonyult a negyedszázados jubileumhoz.

A Gregorián Társaság 1990. december 11-én alakult. Kezdeményezője Béres György atya, a kőbányai Szent László-templom kántora és karnagya, az esztergomi bazilika kórusvezetője volt. 1956-ban hagyta el az országot. A Bécsi Zeneakadémia egyházzene szakán szerzett diplomát. 1979-től mint bécsi plébános gregorián szemiológiát (a gregorián eredeti előadásmódjáról szóló ismereteket) tanított, többek között a salzburgi Mozarteumban.

A Gergorián Társaság jubileumi programsorozata a Királyi Várkápolnában kezdődött zsolozsmákkal, majd előadások hangzottak el a társaság elmúlt negyed századáról és a Budavári Nagyboldogasszony-templomban került sor a scholák találkozójára, melynek kezdetén Sapszon Ferenc elevenítette fel a híveknek társaságuk történetét.

Összeállította: Toldi Éva
Forrás: MTI, Magyar Kurír, MKPK
« vissza