K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik – 2016 június
2016. június 3. - Értékeink-örökségünk
« vissza
azevmuzeuma2015kiallitasa-gyongyos.jpg, Az év múzeuma 2015 kiállítása - Gyöngyös
Az év múzeuma 2015 kiállítása - Gyöngyös
Múzeumi hírmozaik – 2016 június
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Az év múzeuma – Az Alistáli Madonna „titkai” – „Jövőbelátó piaristák”

Az év múzeuma

A gyöngyösi Szent Bertalan-templom Kincstára kapta „Az év múzeuma 2015”, címet az idei Múzeumok Majálisán május 21-én a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Pulszky Társaság által 1996-ban alapított díjat, történetében most első alkalommal nyerte el egyházi fenntartású intézmény.
Az elismerést a kincstár helyreállított épületében egyházi gyűjteményként példaadóan kialakított, sokoldalú kiállításáért, sikeres múzeumpedagógiai programjaiért kapta. A tárlaton páratlan jelentőségű értékeket őriznek, mindez az ott élő emberek háborús időkben történt szerepvállalásának köszönhető, hangzott el a díjátadón, hiszen ők rejtették el e kincseket a történelem súlyos időszakaiban. A templom teljes felújítása során az uniós támogatással felújított barokk Almásy-házban kapott helyet a kincstár. A történelmi múltú épületet (amely a Szent Korona őrzési helye volt a napóleoni háborúk idején) felerészben a plébánia céljaira, míg másik felét a múzeum céljaira restaurálták. A Szent Korona-házban mára az ország második legjelentősebb egyházi gyűjteményét csodálhatják meg a látogatók. A bemutatott 15–16. századi és fiatalabb ötvösremekeket jól kiegészítik a textilek, (miseruhák, kehelykendők, stólák), a zömmel 17. század utáni könyvek és írott emlékek.
A teljes felújítás és a múzeum berendezése 2014 nyarára készült el, ekkor nyílt meg az újrarendezett kiállítás, mely nagy sikert aratott, rengeteg muzeális bemutatóprogram, múzeumpedagógiai rendezvény várja azóta a látogatókat, az intézmény szinte ténylegesen „benne él a közösségben”. Az intézmény több, elsősorban egyházi fenntartású iskolával kötött kulturális megállapodást, de elkezdődött az egyeztetés a Gyöngyösi Tankerülettel is. Ennek egyik első lépése volt az úgynevezett múzeumpedagógiai információs nap, melyen mód nyílt a kincstár szakmai, múzeumpedagógiai terveinek bemutatására és megvitatására.
Az intézmény fenntartója a Gyöngyös-Felsővárosi Római Katolikus Egyházközség, vezetője Kovács Antalné Földessy Mariann.

Az Alistáli Madonna „titkai”

Az esztergomi Keresztény Múzeum és a Vaszary Kolos Kórház szakembereinek együttműködésével CT-vizsgálatnak vetették alá az Esztergomban őrzött, feltételezhetően a 15. század végén készült Alistáli Madonna szobrát. Az autopszia ezen módszere ma már általánossá válik nemcsak a természettudományos vizsgálatok, hanem a bölcsészettudományok (kiváltképp a régészet, a restaurátori tevékenység, a művészettörténet) területén végzett kutatásokban is, olvasható a Keresztény Múzeum ismertetőjében. Az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött Alistáli Madonna-szobor esetében egyrészt feltűnően károsodott állapota miatt került sor műszeres vizsgálatokra, másrészt a munka kitűnően illeszkedett a múzeum által 2012 óta Sarkadi Nagy Emese művészettörténész közreműködésével folytatott kutatásba, amely a gyűjtemény középkori magyar, osztrák és német anyagának feldolgozását kezdte meg.
A 170 cm magas Madonna-szobor a Napbaöltözött Asszony apokaliptikus alakjából önállósult Mária-ábrázolások egyik jellegzetes példája, amint arra a lába alatt eredetileg elhelyezett holdsarló utal. A 15‒16. század fordulóján meglehetősen általánosan elterjedt ábrázolás-típus mind önállóan, mind szárnyasoltárok részeként felbukkan, magyarországi példái is bőven akadnak. A mára erősen kopott, több helyen hiányos és vizsgálatok során is feltárt, egykori igen erős rovarfertőzések nyomát hordozó későgótikus jegyeket mutató szobor eredeti formájában gazdagon aranyozott volt, ruháján fehér, vörös és kék színek maradványai figyelhetők meg. A nagyjából szemből ábrázolt Madonna hosszú, földig érő köpenyt visel, testsúlyát bal lábára helyezi, fejét enyhén balra fordítja, mozgékony gyermekét maga előtt tartva. Hosszú, eredetileg aranyszínű haja hátára omlik, fejét gyöngysoros diadém díszíti, kendője vállára csúszott és mellkasa előtt lendületes ívben átvezetve bal karját takarja. A kendő végét egykor a Kisjézus tartotta bal kezében. A Madonna-szobor egykor minden bizonnyal jelentős méretű szárnyasoltár szekrényében állhatott, erre utal hátoldalának lapos, oltárszekrény hátlapjához illeszkedő kialakítása. Stílusa a kor német szobrászatának hatását mutatja, ám a hozzá kapcsolódó történeti adatok Pozsonyhoz kötik. A 18. századi vizitációs jegyzőkönyvek tanúsága szerint szinte biztosan állítható, hogy a szobor egy, a pozsonyi Szent Márton-templomban álló egykori Mária-oltár részét képezte, amelynek szekrényében, Szent Fábián és Szent Sebestyén pestisszentek között állhatott eredetileg. Innen került át az oltár és vele a Madonna-szobor is 1734-ben Alistálra. Nem tudjuk pontosan, mikor, ám az itteni plébániatemplomban is használaton kívülre került, és a két világháború közti időszakban már a templom padlásán bukkantak rá, ahol, Lux Kálmán 1939-es tudósítása szerint, a padlásról menekített szobrot „a község műértő plébánosa gondosan őrzi parókiáján.”
A padláson való tárolás nyilván sokat ártott a szobor állapotának, leginkább talán ekkor támadhatta meg az a súlyos rovarfertőzés, amely szinte szivacsossá változtatta egyes részeit. A szobrot a múzeum számára Lepold Antal vásárolta meg 1941-ben az alistáli plébániától, majd restaurálására 1972‒73-ban került sor az akkor korszerűnek számító restaurátori módszerek alkalmazásával; a szobor aktuális állapota azonban szükségessé tette a korábbi munkák áttekintését, a szobor újabb vizsgálatát. Mint a Tuzson Eszter faszobrász-restaurátor által végzett mikroszkópos faanyagvizsgálat kimutatta, a szobor, a kor fafaragásában Európának ezen a részén általánosan kedvelt, nagylevelű hársfából készült. Felülete olyannyira kopott, hogy szabad szemmel is több jelenség megfigyelhető volt, a több korból származó töredékes festésrétegek azonban, mint kiderült, így is jelentős titkokat takartak még, a CT vizsgálat pedig kiváló lehetőséget kínált számos művészettörténeti és restaurátori kérdés megválaszolására.
A vizsgálat legjelentősebb eredménye, hogy kiderült: a szobor gyakorlatilag egyetlen fatörzsből készült. Az ilyen nagyméretű szobrok esetében egyébként viszonylag elterjedt megoldástól eltérően, itt az erősen kiemelkedő részeket, mint a Kisjézus teste, vagy egyes végtagok, drapériaelemek, nem készültek külön fából, hanem egyetlen, nyilván jelentős átmérőjű hársfatörzsből, együtt faragta ki ezeket a szobrász. A megoldás jelentős szobrászi tudásról árulkodik.
A felvételek értelmezése még folyamatban van; a restaurátorok, művészettörténészek és radiológusok közös gondolkodása azonban olyan eredményeket ígér, amelyek közelebb vihetnek nemcsak az Alistáli Madonna történetéhez, de a középkori faragási eljárások, technikák megértéséhez is.

„Jövőbelátó piaristák”

A 120 éve született Öveges József és a 100 éve született Kovács Mihály piarista szerzetestanárok életpályáját bemutató időszaki kiállítás nyílt Budapesten május 24-én a Piarista Gimnázium épületében, Jövőbelátó piaristák címmel. A tárlatot megnyitó Labancz Zsolt piarista tartományfőnök a két tudós piarista életútjáról, szellemi örökségéről szólva méltatta a nagy elődöket, akik forradalmian új pedagógiával, az új nemzedékre való fokozott nyitottsággal rendelkeztek, s bár viszonylag eltérő pályát futottak be, mégis mindketten a piarista hagyomány igazi ápolói voltak; az egyszerűség, hasznosság, hatékonyság alapelveit mesterien ötvözték, a játékosság és szemléletesség pedagógiai eszközeivel.
Öveges József a kísérleti fizikatanítás feledhetetlen egyénisége, aki a Magyar Televízió ismeretterjesztő műsoraiban nemzedékek számára tette érthetővé és szerethetővé a fizika tudományát, hangzott el a megnyitón. Fiatalabb kollégája – és későbbi monográfusa – Kovács Mihály nemcsak fizikát, de kibernetikát is tanított a Piarista Gimnáziumban, hazánk középiskolai tanárai közül elsőként. Diákjaival épített játékai először vitték el az új tudomány – a mai informatika és robotika elődje – hírét a magyar otthonokba. Mindketten azt vallották, hogy kísérleti eszközök akár a semmiből, könnyen hozzáférhető, hétköznapi alapanyagokból, saját kezűleg is készíthetők. Tevékenységüket, személyesebb történetek kíséretében Görbe László piarista szerzetestanár, a budapesti Szent Margit Gimnázium igazgatója és Képes Gábor, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főmunkatársa mutatta be, aki egy diákkorában készített rövid kisfilmmel is megemlékezett Kovács Mihály tanár úrról a rendezvényen.
A kiállítás számos fényképpel és személyes dokumentummal illusztrálva kívánja bemutatni a két jelentős piarista tanár életútját. Egyben pedig egyfajta technika- és tudománytörténeti bemutatóval is szándékoznak a szervezők megidézni az Öveges-műsorok szellemét: eredeti, Öveges József, illetve Kovács Mihály által használt és/vagy készített kísérleti eszközök, a legendás kibernetikai játékok felvonultatásával – mint a Műegér, a Heuréka, a Didaktomat „feleltetőgép” – és az első magyar, bolti forgalomban kapható számítógépmodell, a Mikromat kibernetikai építőkészlet prototípusa, a Tücsök.
A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Öveges József és Kovács Mihály életművét kiemelkedő értékünknek tekinti, hangzott el.
A kiállítás előzetes bejelentkezés után látogatható 2016. szeptember 30-ig.


Összeállította: Toldi Éva

Forrás: MagyarMúzeumok.hu, Esztergomi Keresztény Múzeum, Magyar Kurír
« vissza