K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik – 2017. február
2017. február 28. - Röviden
« vissza
abibliamuzeumujkiallitasa.jpg, A Bibliamúzeum új kiállítása
A Bibliamúzeum új kiállítása
Múzeumi hírmozaik – 2017. február
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Megújult a Bibliamúzeum

Budapesten, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének épületében átadták a megújult, kibővített Bibliamúzeumot.
Az intézmény hivatalos elnevezése: Biblia Világa Múzeum, s a szép, régi Bibliák mellett új kiállítása a Könyvek Könyve keletkezésének hátterét is bemutatja. Az idelátogató közönség megismerheti mindazokat az eseményeket, amelyek között a Biblia népének története lejátszódott, és amelyek magának a Bibliának a sorsát is meghatározták.

A múzeum tematikailag négy egységre tagolódik. Az első a régészet és a Biblia kapcsolatával, a második a szent könyv írás- és szövegtörténetével, a harmadik a magyar nyelvű fordítások történetével foglalkozik, míg az utolsó a különböző nyelvű kiadványait mutatja be a látogatóknak.
A régészeti egység révén felidéződnek a József-történetek, az Egyiptomból való kivonulás, a pusztai vándorlás kora. Kronológiai sorrendben haladva látható a Házor város romjai között talált kánaáni szentély; Mésa, Moáb királyának oszlopa pedig érdekes történetet mesél arról az időszakról, amikor Izrael és Júda néven az ország két részre szakadt. A reliefek az Asszír Birodalom korából felidézik azt a nehéz korszakot, amelyben Izraelnek küzdenie kellett a megmaradásáért. Láthatók itt régészeti leletek a Babiloni Birodalom idejéből, amelyek a látogatóknak a babiloni fogságról és a szabadulásról mesélnek. A Római birodalom időszaka Krisztus születésével és a kereszténység gyors terjedésével ismerteti meg a látogatókat, s a bemutatott régészeti anyag megemlékezik a korai Pannónia történetéről is.

A Biblia írás- és szövegtörténetének kiállítása a qumráni felfedezés jelentőségének ismertetésével kezdődik. A tárlat nyomon követi azután, hogy a tekercseken rögzített események és Isten igéi az emberiség írásbeliségének öt évezredes története során milyen hosszú utat jártak be a papirusztöredékeken és kódexeken keresztül, míg megszületett az első nyomtatott Biblia.

A kiállításon megtekinthetők többek között Komjáthy Benedek, Pesty Mizsér Gábor, Sylvester János, Heltai Gáspár, valamint más későbbi bibliafordítók és kiadók Bibliái is. Középpontban áll az első teljes magyar nyelvre lefordított Biblia (a vizsolyi Biblia), amely a gönci református lelkész és esperes Károlyi (Károli) Gáspár nevéhez fűződik (1590).

Héber honfoglalás Kr. e. 1207-ben

Izraeli tudósok a legkorszerűbb csillagászati eszközök segítségével napra, sőt percre pontosan meghatározták a héber törzsek izraeli honfoglalása egyik, több mint háromezer évvel ezelőtti csatájának dátumát – közölte a The Times of Israel című izraeli hírportál.

A bibliai Józsué könyve szerint egyik legfontosabb drámai csatájuknál a Nap segítette győzelemre az Ígéret földje megszerzésében a honfoglaló zsidó törzseket. E történet szerint a zsidókat vezető Józsué védelmet ígért Gibeon lakóinak, és serege élén legyőzte öt, ellene szövetkező király közös seregét. A Biblia szövege Józsué könyvében egy csillagászati jelenséget ír le a csata idején: „Akkor így szólt Józsué az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat –, Izrael szeme láttára fölkiáltott: ’Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!’ S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein.” (Józs. 10,12–13.)
Az ókorban csodának tekintették ezt az eseményt, és úgy vélték, hogy a győzedelmes hadvezér, Józsué ’Ben Nun’ felszólítására „megállt a Nap”, s így került a Hold takarásába az égen. A Beér-Seva-i Ben Gurion Egyetem többféle szakterületen dolgozó tudósai – régészek és fizikusok – arra a következtetésre jutottak, hogy egy korabeli napfogyatkozást ír le a szöveg. Ezek alapján napra, sőt órára, percre pontosan meghatározták a sorsdöntő csata dátumát: Kr. e. 1207. október 30-án, délután 4 óra 28 perckor arrafelé teljes napfogyatkozás volt, amely öt percig és tizenöt másodpercig tartott. Ekkor csaphattak össze az ókori erők. A kutatócsoport egyik tagja, Hezi Jichák 2006-ban jelen volt a Kappadókiában, Törökországban megfigyelhető napfogyatkozáson, és ez adta az ötletet: úgy vélte, hogy egy ennyire nagy hatású jelenséget minden bizonnyal megörökítettek az akkoriban élő emberek a Bibliában is.

A tudósok az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) eszközeit használták a napfogyatkozás pontos időpontjának kiszámításához, és munkájukat megkönnyítette, hogy Kr. e. 1500 és 1000 között egyetlen csillagászati jelenség történt azon a vidéken, mely a bibliai leírásnak megfelel. A csillagászat segítségével az összecsapásnak a Biblia szövegével egybevágó pontos helyét is sikerült meghatározniuk. A Szentírás szerint ebben az ütközetben az égből hulló hatalmas kövek is sokakat megöltek, és megfutamodásra késztették az ellenséget, de erre – a talán szintén valós jelenségre – azonban nem találtak magyarázatot.

A reneszánsztól az avantgárdig

„Remekművek Budapestről – A reneszánsztól az avantgárdig” címmel mutatja be a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének 500 évet átfogó, 90 alkotását a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban nemrég megnyílt reprezentatív kiállításon. A tárlattal a világhírű madridi múzeum megnyitásának 25. évfordulóját ünnepli.
A gazdag képzőművészeti anyagban láthatók többek között Dürer, Leonardo, Velázquez, Rubens, Goya, Canaletto, Monet és Gauguin, s a magyar művészek közül egyebek mellett Szinyei Merse, Rippl-Rónai, Vaszary és Bortnyik alkotásai is. A spanyol kurátorok a magyar részről felajánlott művek közül kiválasztották például Raffaello Esterházy Madonnáját és Munkácsy Mihálynak Liszt Ferencről készült portréját is. A madridi kiállításon várhatóan több mint százezer látogató tekinti majd meg a magyar műkincseket.
A remekműveket nyolc, egymást időrendben követő szekcióban mutatják be a 16. századtól indulva egészen az első világháború kezdetéig. A kiállítás egyik termének képanyagát pedig külön a nőknek, a 19. századi, új női imázsnak szentelték.
A kiállítás május végéig látható a spanyol fővárosban.

Savaria feltáruló amfiteátruma

A kétezer éves múltra visszatekintő Szombathelyen, az ókori Savariában tavaly kezdődtek azok a feltárások, amelyek révén egy amfiteátrum nyomaira bukkantak a régészek.
A kutatómunka Szombathelyen szinte folyamatos, hiszen a mai Magyarország területén Savaria volt az település, amely a legmagasabb városi rangot (colonia) vívta ki magának, s szinte minden négyzetméterén a föld alatt az ókori Róma tárgyi és szellemi emlékei rejtőzködnek. Claudius császár uralkodása idején a XV. Apollinaris Legio veteránjai számára itt jött létre a hatalmas területet magába foglaló Colonia Claudia Savariensium. S a római vallás egyik sajátos kultusza – az uralkodó, a császár trónra lépésének évről évre történő megünneplése – is itt virágzott ki, illetve lett annak tartományi központjává.

A feltárások során köz- és magánházak, különböző termékeket gyártó műhelyek, árusítóhelyek nyomaira bukkantak a régészek. A római városokból elmaradhatatlan fórum, a közélet fő helyszíne is ismertté vált, mely körül istenek, istennők számára fenntartott templomok és különböző tanácskozási csarnokok álltak egykor. A mai székesegyház melletti területen elhelyezkedő romkertben láthatóak az egykori helytartói palota maradványai. Tavaly derült fény itt az épület több mint 650 négyzetméter alapterületű aulájának maradványai között arra a gyönyörű padlómozaikra, melyet mérete, stílusa és „minősége” alapján az aquileiai bazilika – a világörökség részét képező – 4. századi mozaikjához hasonlítanak, s melyet részben már sikerült rekonstruálni. Ugyancsak tavaly kezdték el feltárni a Kálvária-dombon Savaria színházát, amfiteátrumát. A kutatás során megtaláltak egy nyolcvan-kilencven centiméter széles római kőfalat, amely ívesen igazodott a domboldal aljához. Feltehetően ez választotta el az arénát a nézőtértől. A feltárások folytatódnak az idén is azon távlati cél érdekében, hogy az amfiteátrum egyes részeit bemutathatóvá tehessék idővel.

Árpád-kori pincerendszert tártak fel

Szent László-kori pincerendszer húzódik Pannonhalma alatt, adták hírül az évek óta zajló kutatómunka eredményeit nemrég a sajtó hullámain.

A Gyümölcsoltó Boldogasszony bencés plébániatemplom telekterületén a templombástya alatt nyolc méter mélységben húzódó pincerészek korát több mint 900 évesre datálják a falazatból vett téglaminták alapján, így eredete az Árpád-korra tehető a régészek állítása szerint. A téglák 1073 és 1157 közötti időszakban épültek be a falakba. Ugyancsak közel ebből az időszakból származik az apátsági téglaégető töredéke, amelyet laboratóriumi mérések alapján az 1083–1167 közötti évekre datálnak.

A váraljai településmag épületei alatt húzódó, sokszor jelentéktelennek hitt pincékben folytatott szondázó kutatás további eredményei és részletes falszövetrajz-vizsgálata, falazásmód-elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy a több építéstörténeti kor lenyomatát is őrző rendszer egy részének építése az 1070–1160 közötti évekre, Szent László és II. Géza uralkodásának idejére tehető.

Szent László több szállal kötődik Pannonhalmához. A király amellett, hogy a bencés rend támogatója volt, 1077-ben országgyűlést is tartott a „Szent Hegyen”. A Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban őrzik két oklevelét, illetve egy magánoklevél megőrizte egyetlen fennmaradt pecsétjét is.

Összeállította: Toldi Éva

Forrás: MTI, Dunántúli Református Egyházkerület, Magyar Kurír, Pannonhalmi Bencés Főapátság

« vissza