K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi Hírmozaik 2017. november
2017. december 11. - Röviden
« vissza
torja-reformaciosemlekmu.jpg, Torja - reformációs emlékmű
Torja - reformációs emlékmű
Múzeumi Hírmozaik 2017. november
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A reformáció emlékműve Torján

A feltorjai református egyházközség a közelmúltban bekerített műemlék templomuk közelében monumentális emlékművet állíttatott a reformáció 500. évfordulója tiszteletére, Pethő Sándor helybeli fafaragó és Nagy Gábor István csíkszeredai kovácsmester közreműködésével.
A nemes kezdeményezés során olyan székely és egyházi motívumokkal jelölhető emlékmű született, amely a négy égtáj felé néző kopjafákkal és az ölelésükbe függőlegesen beépülő középső, ötödik kopjafával (amelyik jóval kisebb a többinél) méltóképpen utal a reformáció idei jubileumára, ugyanakkor arra is, hogy e vidéken a reformáció még csak 450 évre tekint vissza. A kopjafa a termékeny szépség, a továbbélés, a folytatás szimbólumát hordozza magában. Az emlékjel alján egy oltárt építettek, rajta a Bibliával és a gömbcsillaggal, amely minden protestáns templomon jelen van.

Királysírt rejthet az „elveszett” apátság

A Maros partján fekvő, ma Romániához tartozó Egres település területén, ahol III. Béla király 1179-ben a franciaországi Pontignyből érkezett ciszterci szerzeteseknek alapított monostort, nagyszabású régészeti feltárások kezdődtek már 2013-ban. A magyar történelem pusztító küzdelmei során ugyanis az egyházi és kultúrtörténeti szempontból is rendkívül jelentős épületegyüttes (ahol az 1200-as évek végén a Szent Koronát is őrizték egy ideig) lerontatott, s ma már föld alá került alapfalait is csak geofizikai mérésekkel és régészeti kutatómunkával lehetséges megtalálni.

A kutatómunka legfőbb célja kezdetektől fogva, hogy megtalálják II. András király sírját, aki feleségével, a francia származású Jolánta királynéval a templom kriptájába temetkezett. 2016 őszétől egy román‒magyar kutatási program égisze alatt kezdődtek az újabb feltárások a temesvári Bánáti Nemzeti Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének összefogásával. Az idén ősszel folytatott feltárások eredményeként a templom déli falának egy újabb szakasza került napvilágra, egy oldalbejárattal és egy támpillérrel, amely tovább segít a monostor alaprajzának elkészítésében. Befejeződött a templom belsejében található tavaly megkezdett tatárjárás kori tömegsír feltárása is, ahol különleges értékű régészeti leletekre bukkantak; díszítő elemek töredékei, fegyverek, rekonstruálható edények töredékei, építészeti töredékek kerültek elő többek között. A templom főhajójából pedig 14–15. századi sírokat tártak fel, öltözetmaradványokkal és ruhadíszekkel. A nagyszabású feltárás jövőre folytatódik.

Kiállítás az Árpád-kor örökségéről

„Királyok és szentek. Az Árpádok kora” címmel tervez jubileumi kiállítást hathatós kormánytámogatással a Szent István halálának 1000. évfordulója (2038) alkalmából szerveződő jubileumi megemlékezés-sorozat nyitányaként a Magyar Nemzeti Múzeum és Székesfehérvár önkormányzata. A tárlat 2020. augusztus 20-án nyílik majd meg a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.

A program célja, hogy az Árpádok öröksége méltó helyére kerüljön a magyar és az európai közemlékezetben. A kiállítás a tervek szerint megalapozza majd az ünnepi felkészülést, hogy Magyarország méltó módon ünnepelhesse meg az Aranybulla kiadásának 800. (2022), valamint Szent István király halálának 1000. évfordulóját (2038), fogalmazódik meg az előkészítő dokumentumokban. Az Árpád-ház Program a későbbiekben lehetőséget teremt majd arra is, hogy a királyi dinasztia kulturális örökségével kapcsolatos tudományos kutatások új lendületet kaphassanak, és eredményeik integrálhatóvá váljanak a nemzeti köznevelési rendszerbe, továbbá több emblematikus Árpád-kori örökségi helyszín is megújulhasson a Kárpát-medencében.

Felvették az Erdélyi Magyar Értéktárba

Hivatalosan is erdélyi magyar érték lett a vallásszabadság törvénye, miután a Magyar Unitárius Egyház az 1568-as tordai országgyűlésen megszavazott vallásszabadság törvényének felvételét kérte az Erdélyi Magyar Értéktárba. A szervezet elnöke, Hegedüs Csilla bejelentette, hogy a felterjesztés kibővítése jegyében benyújtják kérelmüket felvételre a Hungarikum Bizottsághoz is.

Korniss Péter kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

Az idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő Korniss Péter fotográfus munkásságát bemutató fotókiállítás nyílt nemrég a Magyar Nemzeti Galériában.

A rendezők öt szekcióra osztották fel a rendelkezésre álló kiállítóteret. Így kapott helyet elsőként a múltból a falusi életforma fontos eseményeinek dokumentarista jellegű ábrázolása a születéstől a halálig, s a népviselet, a népszokások, a táncházak (főként Erdélyben) fekete-fehér filmen rögzített nagyszerű felvételei. Korniss erdélyi képeivel először a Műcsarnokban mutatkozott be önálló kiállításon, 1974-ben. Ebből a hatalmas fotóanyagból készült 1975-ben az Elindultam világ útján…, majd 1979-ben a Múlt idő című albuma is. A gyűjteményes kötetekből is megtekinthetnek a látogatók most egy reprezentatív válogatást. A második kiállítási egységben Kornissnak az 1970-es évek végétől készített munkásfotói kaptak helyet, a magyarországi falvakból a városokba bejáró ingázókról. A harmadik szekcióban az alkotónak a kelet-európai országokban történt nagy változások nyomán a falvak átalakuló életét megörökítő felvételei láthatók. Ezeken a hagyomány továbbélése/éltetése jelenik meg a nagyvárosok terein és házai között, a bevásárlóközpontokban (Betlehemesek a lakótelepen).
A nagyszabású életműtárlat zárásaként az utolsó termekben látható képek a régi idők arisztokratáinak freskóméretű beállított festményeire emlékeztetnek. Azzal a nagy különbséggel, hogy ezeken a képeken nem gazdag asszonyokat láthatunk, hanem például erdélyi (széki) asszonyokat, akik hagyományos paraszti világ lassú eltűnésével párhuzamosan átjöttek Magyarországra, s a fővárosban vállaltak különböző kisegítő munkákat (takarítás, idős városi hölgyek gondozása vagy népművészeti termékek árusítása…), melyből megélhetési jövedelmet biztosíthattak otthon maradt családjuk számára.

Szent Márton „huszáröltözetben”

November elején a Loire menti Tours-ban (a szombathelyi születésű Szent Márton későbbi püspöki székhelyén), a Szent Márton-bazilika Szent Klotild termében Tóth Ferenc, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója és Michel Laurencin, a Tours-i Egyházmegyei Levéltár igazgatója közös előadást tartott annak kapcsán, hogy a szombathelyi Szent Márton-templomban található 17. századi, a szentet magyaros huszárruhában ábrázoló festménye párhuzamba állítható egy korabeli francia könyvben (egy 1635-ben Tours-ban megjelent breviáriumban), megjelent metszettel, amelyen a szentet hasonló öltözetben, azaz huszárként” ábrázolták. Sőt a szombathelyi festmény központi négy figurája – a lovas, a ló, a koldus és a kutya – is megtalálható a metszeten. A lovas mindkét alkotáson magyaros csizmát, a köpenye alatt magyaros felöltőt (franciául hongroline) és a fején színes tollforgót visel.

Márton magyaros öltözékben való ábrázolása nem egyedi jelenség ebben az időben. Ez részben egy hosszú, török mintás ruha, az „hongroline” korabeli nyugat-európai divatjának köszönhető. Ez a ruhadarab valószínűleg a harmincéves háború során Európán átvonuló magyar és horvát lovascsapatok közvetítésével jutott el Franciaországba, és ezért kapta a magyar eredetre utaló nevet is. A két kutató az ábrázolások közötti rokonságot bemutatva próbálta meg értelmezni a híres Tours-i szent pannóniai származására utaló külsőségek jelentőségét. Az előadás tanulmány formájában a Magyar Könyvszemle folyóirat legújabb számában olvasható.

Romok a Mindszentyneum területén

Nagy jelentőségű objektumok kerültek elő Zalaegerszegen, ahol három hónapja zajlanak a régészeti munkák a tervezett Mindszenty-emlékközpont területén. A csaknem 900 négyzetméteres feltárási területen a 14. század végére, a 15. század elejére keltezhető téglaégető kemencékre bukkantak.

Egerszeg várának erődítései jelentősen megbolygatták ezeket az objektumokat: az öt beazonosított téglaégető kemence közül kettő szinte teljesen megsemmisült, csak a helyét tudták meghatározni, két téglaégető kemence viszont nagyon jó állapotban maradt meg. A két fűtőcsatornával ellátott kemence szélét téglákkal rakták ki, a csatornákat téglából készített boltívekkel fedték be, amelyre agyagrostélyt építettek, és ezeken égették ki a téglákat. A kemencét szép agyagfallal borították be. A másik kemencében a kiégett téglák is megtalálhatók. A várárok betöltése alól előkerült három fűtőcsatornával ellátott kemence érdekességre, hogy ráástak egy hatszögletes, fából ácsolt szerkezetű kutat. A kútból előkerült leletanyag, valamint a rétegtan alapján a kút valószínűleg a 16. századi fából készült, tehát a vár erődítését megelőző időszakból származik. A kemencékből a 14. század végére, 15. század elejére keltezhető kerámiák kerültek.

Mivel a település 1394-ben pedig a veszprémi püspök fennhatósága alá került, nagy valószínűséggel ebben az időszakban történt meg a középkori plébániatemplom gótikus átépítése és a püspöki udvarház megépítése. A területek közelsége és a téglaméretek arra utalnak, hogy az égetőkben ezekhez az építményekhez készítették az építőanyagot.

A feltárás során rábukkantak a török kori vár 17. században épült, cölöp- és döngöltagyag-szerkezetű keleti falazatára, és megtalálták a 18–19. században leégett épületek maradványait is. Az ásatás végére ötvenládányi anyag gyűlt össze: nagy mennyiségű kerámia-, fazék-, tányér- és kályhacsempe-töredék került elő. A legszebb leletek – 1670-es évszámmal ellátott kályhacsempék, egy üveggyöngyből fűzött gyöngysor, szépen díszített habán kerámiák – a 17. századi épületből származnak.

A tervek szerint a jövőben szeretnének lehetőséget keresni, hogy a téglaégető eredeti állapotában bemutatható legyen.

Összeállította: Toldi Éva
(Forrás: MTI, Szombathelyi Egyházmegye, Erdély.ma, Magyar Kurír, MúltKor portál)
« vissza