K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Múzeumi hírmozaik
2017. december 30. - Értékeink-örökségünk
« vissza
arany200-kiallitasdebrecenben.jpg, Arany 200 - Kiállítás Debrecenben
Arany 200 - Kiállítás Debrecenben
Múzeumi hírmozaik
^ További képekért
kattintson a fotóra!
Történelem a színpadon
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara (PPKE BTTK) rendhagyó történelemórával ünnepelte Szent László királyt Piliscsabán, a Stephaneumban. A kar hallgatói, a piliscsabai Páduai Szent Antal Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola, a Szent László Óvoda növendékei és a klotildligeti Jézus Szíve-egyházközség tagjai közreműködésével (közel négyszáz szereplővel) a Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, egyetemi docens vezetette Boldog Özséb Színtársulat egy zenés történeti játékot adott elő, a jezsuita Illei János Salamon király, Lászlónak foglya című iskoladrámáját. A darab a mosoni síkságon játszódik 1080-ban. A történet szerint Árpád-házi Salamon volt király cselt forralt László ellen, akit három évvel korábban, 1077 tavaszán az egész ország megválasztott a királyi trónra. A cselszövést – az eredetileg Salamon táborába tartozó – Szabolcs vezér hiúsította meg, akinek sebét maga László király kötözi be a darab végén. Az epilógusban Szent László felajánlja a koronát Szűz Máriának. A színjátékot Horváth-Simon Eszter rendezte.
Az előadás során elhangzott a Fújnak a fellegek Somogy megye felől… kezdetű népdal, a Gyönyörködhetünk nyilván, magyar népek… historikus népének többek között, s zárszóként a legrégibb Szent László-népéneket (Szent László király, Istennek szolgája…), majd a Boldogasszony, Anyánk kezdetű ősi magyar himnuszt közösen énekelték el a szereplők a közönséggel.


Biblia a képzőművészetben


A Várkert Bazár Testőrpalotájában „Ég és Föld között, a Biblia a magyar képzőművészetben” címmel nyílt tárlat a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából. A rendezők ezúttal a múlt és a jelen képzőművészeti alkotásain keresztül a Biblia máig nyúló örökségét és a művészetekre ható inspirációs erejét vizsgálták és mutatják be a kiállítótermekben a kezdetektől a reformáció művészetén át napjainkig.
„A Biblia az európai kultúrában mindig többet jelentett egy könyvnél. Szellemi értelemben az ókereszténység és a középkor idején a vallásos világkép fundamentumává vált. A reformáció korától erőteljesebb lett a nemzeti identitásban betöltött szerepe, a 19. századtól az emberiség ősi szellemi hagyatékának tekintették, míg a 20. századtól kezdve egyre inkább az egyén és a hit viszonyának kiindulópontja lett” – olvasható nyitányként a kiállításon.
A tárlaton Péreli Zsuzsa súlyos, veretes mondanivalókat hordozó alkotásai (Az angyal, Axis Mundi) mellett Szalay Lajos bravúros grafikái, tollrajzai (Jákob harca az angyallal, Szent Péter), Domanovszky Endre festményei (pl. Jairus lányának feltámasztása), Kontuly Béla Kánai menyegzője és a Keresztelő Szent János prédikációja című képei, Kondor Béla olajpasztelljei, Borsos Miklós barna diófapác vagy lavírozott tusrajzai (Íme az ember, A tékozló fiú), Csernus Tibor hiperrealista megfogalmazású, életnagyságú képei (József elbeszéli álmát, Salome) Takács Márton fiatal grafikus Jónás-sorozata láthatók. A képek között szobrok is helyet kaptak, így például Bencsik István Genezis című fehér márvány faragása, Polgár Botond Lilith című mészkőfaragása, Bohus Zoltán üvegművész Átjáró című üvegplasztikája. A rendkívül gazdag és sokoldalú művészeti tárlat 2018. január 14-éig tekinthető meg a Várkert Bazárban.



Szent Miklós ereklyéje lehet


Valóban a 4. századból származik az a medencecsont-töredék, amelyet korábban Szent Miklós ereklyéjének tulajdonítottak – állapították meg az Oxfordi Egyetem kutatói radiokarbon-vizsgálatok segítségével. A csonttöredéket korábban egy franciaországi templomban őrizték, és ma az amerikai Illinois államban élő Dennis O’Neill atya tulajdona. Bár egyelőre nem bizonyított, hogy a csont konkrétan a szentté, az bebizonyosodott, hogy abból a korból származik, amelyben élt. Ezek voltak az első vizsgálatok, amelyeket a több helyen is őrzött Szent Miklós-ereklyéknek tartott csontokon végeztek eddig.
Szent Miklós a mai Törökország területén halt meg Kr. u. 343-ban, s püspöki székhelyén, Myrában temették el, ám a korabeli források szerint csontjait később ellopták, és a dél-olaszországi Bariba vitték, ahol kriptájában megtalálhatók azok ma is (a 11. század óta). Népszerűsége és a Mikulás alakját megteremtő legendája miatt több helyszínen is őriznek azonban olyan csontokat (pl. egy velencei templomban is), amelyeket neki tulajdonítanak, ezek eredetisége azonban kérdéses. A kutatók a továbbiakban DNS-tesztekkel szeretnék megállapítani, hogy a Szent Miklósnak tulajdonított több száz csont közül hány állhat kapcsolatban az Oxfordban vizsgált csonttal. A tudósok különösen kíváncsiak arra, hogy vajon a most vizsgált medencecsont-töredék illeszkedik-e a Bariban őrzött csontokhoz, azok között ugyanis nincs teljes medencecsont.


Debrecen és Erdély kapcsolatáról


A reformáció 500. és a Magyar Református Egyház létrejöttének 450. évfordulóját köszöntő idei debreceni programok záró rendezvényeként a Déri Múzeumban megnyitották A hit megtartó ereje – Az erdélyi fejedelemség és Debrecen című kiállítást. A tárlaton egyebek mellett láthatók a református szellemiségű Debrecen tekintélyes támogatóinak, a mélyen hívő Bocskai István, II. Rákóczi György, Bethlen Gábor és Apafi Mihály erdélyi fejedelmeknek a relikviái, Bocskai István hadi lobogója, Rákóczi György aranylemezekkel díszített sodronyinge, melyek a magyar történelem legféltettebb műkincsei közé tartoznak, továbbá a Román Nemzeti Történeti Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött műtárgyak – Bocskai István jogara, Bethlen Gábor díszszablyája, ezüst- és aranyberakással ékesített sarkantyúja. Ezek a fejedelmi udvar védelmét élvező uralkodó elit fényűző életébe engednek bepillantást. Betekintést ad a kiállítás továbbá a Déri Múzeum európai hírű numizmatikai gyűjteményeibe, a fejedelmek nagy értékű vereteinek, bibliáinak, okleveleinek, egyházi és világi kincseibe. A tárlat kísérő eseményeként a múzeum kupolatermében megnyitották a Kelet-európai Német Kulturális Fórumnak A reformáció Kelet-Európában: Erdély című, a reformáció kelet-európai elterjedéséről és annak hatásairól szóló vándorkiállítását is.


Felújították a Madonna-szobrot


Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén, december 8-án mutatták be a Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom Máltai Lovagtermében a felújított Budavári Madonna-szobrot. A közel életnagyságú alkotás a Napba öltözött Asszony alakját mintázó Mária-ábrázolások egyik jellegzetes példája. A bűnt eltaposó Mária bal kezében a kis Jézust, jobbjában pedig jogart tart. Fején szőlőlevél pártázatú koronát és alatta kendőt visel. A karon ülő gyermek Máriához simul, baljában a lélek szimbólumaként egy galambot tart. Az alkotás restaurálása majd három éven át tartó feltáró és helyreállító munkát jelentett. A közel hatszáz éves szobor a gótika és a romanika „fönségeszményével” szemben az emberi vonásokat és az érzelmeket hangsúlyozza. A több rétegű átfestés, a sok átalakítás is arra utal, hogy folyamatosan nagy becsben tartott, fontos alkotás volt a Budavári Madonna. Nem bizonyított, de feltételezik, hogy ez lehetett az az elfalazott szobor, amely a legenda szerint a vár visszavételekor, az 1686. szeptember 2-án történt lőporrobbanás során rejtekéből „csodás módon” előbukkanva menekülésre és Buda feladására késztette a törököket.

Az alkotás egyetlen hársfa tömbből készült faragás. A szobor felépítéséről pontos képet a helyreállítás során készített röntgenfelvétel ad. Segítségével megtalálták többek között az eredeti festéknyomokat. A megvalósítás magas fokú szobrászmesteri tudásról árulkodik, így feltételezhető, hogy egy jelentősebb mester műhelyében készülhetett. A szobor az idők során megkopott, felülete erősen szennyezett volt. Az eredeti formájában festett és gazdagon aranyozott műtárgy ruháján vörös és kék színek találhatók. A restaurálást megelőző állapotát mutatja, hogy néhol a hordozó faanyag is előtűnt, ugyanakkor helyenként a vastag, többrétegű átfestés eltakarta a faragás finomabb részleteit. A vastag átfestések eltávolítása után egyre jobban előtűnt a szobor eredeti plasztikája. A ma már az eredeti(hez közeli) szépségében látható szobor pontos keletkezési körülményeit a további régészeti, művészettörténeti kutatások pontosítják majd. A Mátyás-templom 1975-ben a Szent Ferenc sebei-templomtól vásárolta meg a fából faragott, festett gótikus alkotást, amelynek születését a 15. század elejére datálták. Az 1949-ben védettnek nyilvánított műtárgy kölcsöndarabként már 1965-től a Mátyás-templom állandó kiállításán szerepelt. Jelenleg is ott látható, a királyi oratóriumban, a templom turisztikai nyitvatartási idejében.


Kétszáznegyven éves üzenet egy Jézus-szoborból


Kétszáznegyven éves üzenetre bukkantak egy Krisztus-szobor belsejében a műalkotás restaurálása közben Spanyolországban. A „feladó” időkapszulának használta az üreges szobrot. A Sotillo de la Ribera templomában található Irgalmas Krisztusként ismert szobor ülepe rejtette azt a két papírlapot, amelyet a közeli El Burgo de Osma katedrálisának egykori káplánja írt. Joaquín Mínguez, aki 1777-es keltezéssel írta alá levelét, beszámolt arról, hogy a szobrot Manuel Bal faragta, valamint információkat közölt az adott korszak gazdasági, vallási, politikai helyzetéről. Leírta például, hogy milyen volt a püspökség termése, mik a gyakori betegségek – maláriás láz, tífusz –, és hogy a helyiek egyebek mellett kártyázással, labdajátékokkal szórakoznak. A káplán levelében azt is megemlítette, hogy a törvényhozás Madridban van, létezik posta és újság, valamint működik az inkvizíció. Efrén Arroyo történész szerint a káplán célja eleve az lehetett, hogy majd egyszer megtalálja valaki az üzenetet, ezért a szobrot egy kétszáznegyven éves időkapszulának lehet tekinteni.


Arany 200 – kiállítás Debrecenben


„Jártam a jelenben, éltem a jövőben” címmel nyílt Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából időszaki kiállítás a Debreceni Református Kollégium Múzeumában. A tárlat 2018. február végéig várja a látogatókat. A kollégium díszkönyvtárában nyílt kiállításon számos eredeti kézirat és dokumentum látható Arany János debreceni éveiből, például a kollégiumi beiratkozási iratai, versek kéziratai, jegyzetek, a Petőfihez fűződő legendás barátságának egy dokumentuma, emellett látható a költő széke is. A Petőfi Irodalmi Múzeum táblái pedig bemutatják a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának életútját, s annak legfontosabb állomásait.

Arany János 1833 és 1836 között tanult a debreceni kollégiumban, azonban 1834-ben egy évre Kisújszállásra költözött, ahol segédtanítóként dolgozott, majd egy remek ajánlólevéllel tért vissza Debrecenbe. Ebben az időszakban nagy érdeklődést mutatott a festészet, a szobrászat és a színészet iránt is – 1836-ban a Fáncsy Lajos és László József igazgatása alatt működő színitársulathoz szegődött, amely azonban hamarosan feloszlott. A Bolond Istók második éneke tekinthető a költő vallomásának a debreceni évekről és a színészetről.

A földszinten található megújult iskolatörténeti kiállításon is számos Aranyhoz kapcsolható tárgy, dokumentum látható, többek között a költő pipája és Hatvani István professzorhoz kötődő kéziratai. Arany sok mindenben kipróbálta itt magát. Nem lett szobrász, festő vagy muzsikus, azonban az érdeklődési körében ott maradtak ezek a tevékenységek is. Azt viszont magának kellett megtalálnia, hogy miben is van az ő igazi talentuma. Példája mutatja: Az egyszerű gyermekből is lehet nagy alkotó, ha van elég bátorsága hozzá, hiszen a tehetséghez bátorság is kell.

Összeállította: Toldi Éva

Forrás: Nagyváradi Római Katolikus Püspökség , Tiszántúli Református Egyházkerület, MTI, Magyar Kurír, Erdely.ma



« vissza