K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
Aki másokat segít, maga is emelkedik lélekben Dr. Albert József szociológus emlékére
2019. november 20. - Értékeink-örökségünk
« vissza
albertjoska.jpg,

Aki másokat segít, maga is emelkedik lélekben Dr. Albert József szociológus emlékére
Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény
November 18., 19:57 ·

Aki másokat segít, maga is emelkedik lélekben
Dr. Albert József szociológus emlékére

Szomorú hírről értesülhettünk november 16-án: Elhunyt dr. Albert József professor emeritus, szociológus, főiskolai tanár, magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, népművelő. Albert Józsefet 1972-től munkája, hivatása Veszprémhez kötötte, fiatal nemzedékek sorában hagyott maga után szép emlékeket, egyetemisták, középiskolás diákok kaptak tőle/általa életre indító, elkötelezettségre, hivatási hűségre bíztató eligazítást, a rászorulókért, a szociális segítségre, ellátásra szorulókért való szolgálatra buzdítást, szakmai ismereteket. Az utóbbi két évtizedben a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola Szociális Munka Tanszékének vezetőjeként oktatómunkájával, értékes publikációival, gyakorló keresztény példaadásával írta be nevét megyénk kulturális/társadalmi/egyházi életébe.

Mikor Veszprém Város Önkormányzata 2010-ben Hornig-díjban részesítette áldozatos munkájáért, pedagógiai és tudományos munkájáért így vallott az általa vezetett képzés lényegéről: „A szociális munka valójában nem is munka, hanem szolgálat. Az első szociális munkás Jézus Krisztus volt, akit aztán sokan követtek a történelemben.” Megtisztelő, mondta, hogy a Hornig Károly (1840–1917) veszprémi püspök (1888‒1917), bíboros nevével fémjelzett kitüntetést neki szánták. A névadó főpásztor valamennyiünknek példaképe lehet, fűzte hozzá, hiszen nagyvonalú kulturális, művészeti mecénássága mellett a szegényeket, elesetteket, betegeket támogató jótékonykodásáról is híres volt.

A közelmúltban pedig egy tanévnyitón a Hittudományi Főiskolán a növendékekhez szólva ekképp vallott a szociális munka küldetéses voltáról: „Az eredmények, volt növendékeink visszajelzései igazolják, hogy érdemes a közösségért, az elesettekért munkálkodni. Aki hivatástudattal végzi munkáját, az nemcsak másokat segít és emel, hanem maga is emelkedik emberségben, lélekben.”

Fordulatokban, szakmai küzdelmekben teljes életútjáról, hitvalló munkálkodásáról a Hornig-díj átvétele után a Keresztény Élet című hetilap Világiak az Egyházban rovatába készítettem portrébeszélgetést vele. Albert Józsefet rendkívül szerény embernek ismertem meg, akinek lelki gazdagsága, empátiája magával ragadta mindazokat, akik vele – akárcsak egyszeri – beszélgető vagy talán mélyebb baráti kapcsolatba kerültek. Most, a búcsú óráiban, kívánva, hogy mielőbb a színről-színre látás országába, a Mennyei Hazába érkezzék, szeretettel osztom meg e nekrológ végén az említett, 2010-ben megjelent portrécikket:

Világiak az Egyház szolgálatában
Szociális érzékenységét szülőfalujából hozta

A Dunántúl egyik legismertebb és a beiskolázás szempontjából is legkedveltebb szociális munkás képző intézménye a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, melynek tanszékvezető tanára Albert József nemrég a város elismerő kitüntetését, a Hornig-díjat vehette át több mint egy évtizedes elkötelezett fejlesztő-szervező tevékenységéért. A kitüntetettnek komoly érdemei vannak abban – hangzott el a laudációban –, hogy a szociális munkás képzés színvonalas, gyakorlatorientált, s hogy a főiskola fennállása óta eltelt tizenöt évben végzett hallgatók ma már a város és a megye meghatározó szakemberei lettek.

Dr. Albert József szociológus, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. Mélyről érkezett, paraszti sorból küzdötte fel magát az értelmiségi létbe. Egy Bács megyei ötszáz lelkes pici faluban, Bácsszentgyörgyön született, a település aprócska osztatlan iskolájában kezdte meg tanulmányait. Nagy szegénységben éltek a családban, mégis boldog gyermekkora volt, hiszen a közösség gondviselő szeretete vette körül őket, s a falu minden lakóját. Különösebb hátránya nem volt az osztatlan iskola miatt sem – állítja. A kisiskola, a „kislétszámúság” inkább előnyt jelentett a tanulásban, s jó felkészítést adott a folytatáshoz.

Hogy hívő családban nőtt fel, az nem volt akkor és abban a világban különlegesség, állítja. Már apró gyermekként rendszeresen ministrált. Nagyon gazdag volt a hitélet a faluban, az emberek még pap nélkül is összejártak imádkozni esténként, s ő is gyakran velük ment. Ott tapasztalta meg a közösség és a közösségi ima erejét. Az emberek észrevették egymás gondjait, és segítőkészek voltak egymáshoz, a rászorulókhoz. Érdekes módon e segítőkészség még a téesz-időszakban is megmaradt, mondja. Ha valakinek meghaltak a szülei, vagy egy családban az anya, az apa egyedül maradt a gyermekekkel, vagy betegség, öregség miatt vált bizonytalanná valakinek a helyzete, akkor a téeszelnök a saját feladatának tekintette, hogy segítsen egy kis gabonával, egyébbel. Szociális érzékenységét, vallja, bizonyára innen hozta magával.

Miután jó tanuló volt, a bajai gimnáziumba jelentkezett, s fel is vették. Kollégiumi elhelyezésében a plébánosuk segítette. Az egyetemi felvételinél az ELTE-n aztán kiderült, hogy paraszti származása nem hátrány, hanem éppen ellenkezőleg, kedvezményekkel járt. Magyar-népművelés szakos hallgató lett, s Eötvös-kollégista is. A népművelés is olyan tevékenység, amely segítőkészséget, egyfajta szellemi támogatást jelent a hátrányt szenvedőknek, mondja. Hiszen olyan ismeretterjesztést kell teremtenie az e területen dolgozónak, amelynek révén az emberek tudása gyarapodhat, s alkalmat találnak tanulási hiányaik pótlására is.

Egyetemi tanulmányaihoz a szomszéd faluból, Gara községből kapott társadalmi ösztöndíjat, azzal a kötelezettséggel, hogy majd ha végez, ott áll munkába, mint művelődési ház vezető. De mégis máshogy alakult a sorsa, mert ott az igazgatót nem akarták elmozdítani tisztségéből, mikor ő diplomázott. Végül kisebb huzavona után egy szakmai hirdetés nyomán Vonyarcvashegyre került, ahol három évig vezette a kultúrházat. Miután rendszeresen írogatott programjaikról, életükről, kulturális terveikről a megyei lapnak, egyre többen megismerték a nevét, s hamarosan meghívták Veszprémbe, hogy ott folytassa népművelői munkáját a megyei művelődési házban. Itt tíz évig dolgozott. Munkája mellett felerősödött a szociológia iránti érdeklődése, s elvégezte azt kiegészítő szakként az egyetemen is. Később kandidátusi fokozatot is szerzett e területen. Első szociológiai kutatásait a megyei művelődési házban végezte; egy általa szervezett szakmai csoporttal ifjúsági klubokat vizsgáltak, művelődési igényfelméréseket végeztek. Mikor a Veszprémi Egyetemen is létrejött egy szociológiai csoport, megkeresték, hogy legyen a munkatársuk. Közel húsz éven át tevékenykedett ott, s mellette tanított is. 1997-ben hívták meg a hittudományi főiskolára, rábízva a szociális munkás képzés megszervezését. Ez egy új terület volt az életében, bizonyos szempontból kihívás is, mondja. A tanszéken ma már szociológiai kutatásokat is folytatnak, sőt a hallgatókat is be szokták vonni ebbe a munkába.

Valójában a szociális munkás képzés nagyon közel áll hozzá. Származása s az említett faluközösség segítőkész szemléletének öröksége, keresztény attitűdje elkötelezetté tették e munkában, vallja. Az egyház két évezredes múltja rendkívül gazdag a szociális munkával kapcsolatos hagyományokban, amelyre építeni lehet és szükséges is. Ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy a szociális képzésben több vallásos, egyházi jellegű tantárgy is szerepeljen. Az idén 15 éves a szociális képzés a veszprémi hittudományi főiskolán, s szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Nagy gondot fordítanak az elmélet mellett a gyakorlatra is, jól felkészült szakemberek tanítanak a tanszéken, családias a légkör. A terepgyakorlatot a hallgatók a városi-megyei szociális intézményekben végzik, de az utcai szociális munkában is részt vesznek. A jubileumi ünnepi konferencián nemrég a náluk végzett fiatalok egy csoportja tartott szakmai beszámolót arról, hogyan alakult pályájuk, mivel foglalkoznak ma munkahelyükön. Ami elhangzott, azt bizonyítja, hogy a szociális munka presztízse általuk is sokat emelkedett a társadalomban, s erre kollégáival joggal lehetnek büszkék.
Albert József három gyermek édesapja. Felesége pszichológus. Fruzsina lánya is szociológus, Ágnes lánya pszichológus, Ádám fia történelem szakos tanár és grafikusművész. A kitüntetés váratlanul érte, mondja, de jóleső érzéssel tölti el, hogy egy nagyon tevékeny, szociálisan érzékeny püspökről (Hornig Károly – 1840 – 1917) nevezett díjat vehetett át a várostól.
Toldi Éva
(Megjelent a Keresztény Élet 2010. november 28-i számában)

A képen: Dr. Albert József szociológus a Hornig-díj átvételekor, 2010. november 15.
Forrás: vehir.hu

Dr. Albert József szociológus, magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, közművelődési előadó

Iskolai végzettség, tudományos fokozat
1998 – Távoktatási menedzsertanfolyam (Heerlen – Leuwen)
1996 – A szociológiatudomány kandidátusa (MTA Budapest), CSc
1993 – Hathónapos nemzetközi környezetvédelmi kurzus (Tempus PEPE) Hollandiában: Tisztább termelés (Cleaner Production), Környezetszociológia (Environmental Sociology) – Erasmus Egyetem, Rotterdam
1984–1986 – ELTE BTK szociológia szak (diploma)
1979 – Egyetemi doktori fokozat pedagógiából (ELTE)
1964–1969 – ELTE BTK magyar nyelv és irodalom – népművelés szak diploma

Oktatói tevékenység
2016 – Közművelődési alapismeretek
2015 – Szabadidő és rekreáció
2000 – Szociális kutatás
1999 – Környezetpolitika tárgy oktatása
– Környezetvédelem és környezetpolitika az EU-ban
1998 – Oktatásszociológia tárgy oktatása
– Devianciaszociológia
– Kisebbségszociológia
1997 – Szakdolgozat-készítés módszertana
1996 – Környezetszociológia tárgy oktatása
1993 – Környezetszociológia speciális kollégium vezetése
1987 – Értelmiségszociológia speciális kollégium vezetése
1984 – Szociológia tárgy oktatása

Munkahelyek
2016 – Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola (professor emeritus)
1998–2015 Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola (tanszékvezető)
1997–2004 Veszprémi Egyetem (egyetemi docens)
1996– Veszprémi Egyetem (tudományos fõmunkatárs)
1984– Veszprémi Egyetem (tudományos munkatárs)
1974–1983 Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Központ, Veszprém (kutatási csoportvezetô)
1972–1973 Veszprémi Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya (közművelődési felügyelő)
1970–1971 Művelődési Ház, Vonyarcvashegy (igazgató)

Tanulmányutak
Lengyelország, Finnország, Anglia, Hollandia, Belgium, Spanyolország

Publikációk
14 könyv, kismonográfia szerzője vagy társszerzője
33 könyvrészlet
73 cikk, tanulmány (folyóirat, konferenciakötet)
1 környezetszociológia jegyzet (társszerzővel)


1 szociológia jegyzet (társszerzőkkel)
1 társadalomismeret jegyzet (társszerzőkkel)
11 könyv szerkesztése
21 konferencia-előadás tartása

Tudományos, közéleti tagság és megbízatás
MTA köztestületi tagja (1996–), az MTA VEAB Szociológia munkabizottságának tagja (1984–), titkára (1994–2000), a Magyar Szociológiai Társaság tagja (1990–), a Magyar Szociológiai Társaság Felsõdunántúli Szervezetének elnöke (1994–2002) , az Európai Rurál Szociológiai Társaság tagja (1993–2000), a TIT Veszprém városi szervezetének elnöke (1989–2006), a MAB Szociológiai Bizottság tagja (2001–2003), a Horizont c. folyóirat szerkesztőségi tagja (1980–1991), a Studia Wesprimiensia c. folyóirat rovatvezetője (2002–), Veszprém város Szociális Alapítványa kuratóriumának tagja (2002–2010)

Publikációk: http://albertjozsef.hu/publ/konyv.html

https://www.vehir.hu/cikk/8986-atadtak-a-hornig-dijakat

« vissza