K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
90 éve született Udvardi Erzsébet
2020. január 3. - Értékeink-örökségünk
« vissza
letoltesudvadyerzsebetharomkiralyok.jpg,

90 éve született Udvardi Erzsébet
Udvardi Erzsébet, Munkácsy- és Kossuth-, valamint Pro Cultura Christiana-díjas festőművész, akit a ’Balaton festőjeként’, a ’fény festőjeként’ is jegyez a művészettörténet, s akinek templomi szakrális festményei megyénkben és az ország számos pontján megtalálhatók, 90 esztendeje, 1929. december 27-én született Baján a Duna partján. Az ódon hangulatú város, a folyónak és mellékágának, a Sugovicának a közelsége, a hegyek és vizek különös fényei, színei, a mélyen hívő családi, majd iskolai környezet meghatározóak voltak lelki-szellemi és térbeli látásmódjának kialakulásában.
Pedagóguscsaládban nevelkedett, s mint több riportban megvallotta, már kisgyermekként átélhette, bár még csak tudattalanul, hogy „a materiális anyagelvű világon túl van egy másik, egy transzcendens világ, hogy mindaz a szeretet és öröm, ami az embert éri e földi létben, valahonnan túlról ered”. Erről vallott képeivel is, egész életében, természeti témájú festményein is érzékelhető ez. Imádság és szolgálat ezért a festés számára.
A Kalocsai Iskolanővérek „Miasszonyunk” leánynevelő líceumában kezdte tanulmányait. Rajztehetsége már korán kitűnt. Utolsó líceumi évében beiratkozott Rudnay Gyula festőművész szabadiskolájába, s tőle kezdte tanulni a festést. Érettségi után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Bernáth Aurél osztályában, ahol tanára volt Fónyi Géza és Domanovszky Endre is. 1953-ban művészettörténeti és rajztanári diplomával a kezében a fővárosi Vendel utcai tanítóképzőben kezdett tanítani. Közben festett, s kiállításokon is részt vett képeivel. Ekkoriban vett gyökeres fordulatot az élete. Egy alkalommal diákcsoportot vitt táborozni a Balaton mellé, és ott sorsfordító, csodálatos vizuális élményben volt része: „Amint a vonatból kinéztem Akarattyánál, ahol szétnyíltak a fák, s megláttam egy különös szembefényben a tótükröt, amelyet az érkező szél felkorbácsolt, s melyen minden hullám külön-külön tükröződött valami végtelen fényességben, az olyan lélegzetelállítóan gyönyörű látvány volt, hogy máig felejthetetlen számomra – idézte emlékképét egy alkalommal baráti körben. 1958-ban a tó mellett telepedett le Badacsonytomajon. A Balaton igézetében élt, alkotott, s itt ismerkedett meg élete párjával, Tamás István író-újságíróval. 1974-ben az esztergomi érseki palota magánkápolnájában Lékai László püspök, apostoli kormányzó – volt badacsonytomaji plébános – eskette őket. Férjével közös küldetésben jártak, szokta emlegetni. Férje az élményeit, a benyomásait, a világról való véleményét szavakkal, ő színekkel, formákkal igyekezett kifejezni. S tóparti élményei hatására kezdődött a művésznő vallásos témák iránti érdeklődése is, hogy a transzcendenst – azt a bizonyos sugárzóan csillogó fényt, amit a tó fölött egykor megpillantott, s amely mint mondta, „a teremtő erővel áll kapcsolatban…”, hogyan tudná ábrázolni festményein. Először a fehérrel kísérletezett, de az nem fénylett. Fokozatosan jutott el a megoldásig, az arany és az ezüst színeinek eddig nem alkalmazott festéstechnikai, kollázs-jellegű módszeréhez, amely képeinek egyedülálló sajátosságát adja máig a mai magyar festészetben.
Az 1970-es években egyre jobban elmélyedt a Biblia világában, s vallásos témájú képeket kezdett festeni. Első megbízását még Lékai László plébánosuktól kapta, a badacsonyörsi Szent Antal-kápolna oltárképét készítette el. Templomi pannói, akvarelljei, oltárképei ma már szerte az országban – a Balaton-mentétől Mezőhegyesig és Szegedtől Baján át Sümegcsehiig – megtalálhatók, s közgyűjteményekben – az esztergomi Prímási Palotában, az esztergomi Keresztény Múzeumban, Székesfehérváron, Szolnokon, Veszprémben, Tihanyban, Budapesten – is fellelhetők. Emlékezetes eseménye volt munkásságának, mikor 2008-ban, az Isteni irgalmasság ünnepén a Badacsony-hegy keleti oldalában, a volt pálos kolostor közelében a gyalogút mellett egy kőfülkében/„kőkápolnában” elhelyezték II. János Pál pápáról festett monumentális portréképét, melyet Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius áldott meg ünnepi szertartás keretében. Már nem érhette meg, mikor az emlékhely közelében felépült az általa megálmodott Szent István-kápolna, melynek oltárképét már évekkel korábban megfestette. Ezen Szent István király felajánlja koronáját és országát a Szűzanyának.
Életének utolsó évtizedében Barsi Balázs ferences atya kérésére és megbízásával a sümegcsehi ferences remeteség 2005-ben felépült, a Szentháromság imádására, a Názáreti Szent Szűz, és a később boldoggá, majd szentté avatott John Henry Newman bíboros tiszteletére benedikált temploma belső képeinek, oltárképeinek megfestésével foglalkozott, amelynek befejezését azonban 2013. február 5-én bekövetkezett halála megakadályozta. Hálája, megbecsülése jeleként a ferences atya emlékkeresztet állított tiszteletére a templom külső falán 2013 májusában.
A művésznő emlékére és életműve megőrzésére 2014 szeptemberében alapítványt hoztak létre, Udvardi Anna, a művésznő unokahúga, hagyatékának megbízott gondozója kezdeményezésével. Egyúttal az alkotó kérésének – hogy művei maradjanak együtt otthonában – eleget téve, folyamatban van egykori badacsonytomaji műtermének múzeummá (emlékházzá) történő átalakítása. Udvardi Erzsébet műveiből évente több helyen rendeznek kiállításokat, nemrég Veszprémben, Badacsonytomajon voltak képei megtekinthetők, s a sümegi püspöki palotában is állandó kiállítása látható. Jeles alkalom volt 2014-ben, amikor az Ars Sacra Fesztivál megnyitóján a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény emlékkonferenciát és életművét bemutató reprezentatív kiállítást rendezett a művésznő tiszteletére a veszprémi érseki palotában.
Toldi Éva
« vissza