K
i
e
m
e
l
t

h
í
r
e
k
Kiemelt hírek
 
 
A kallódó ifjak nevelője – Bosco Szent János, a szalézi rend alapítója
2020. február 2. - Értékeink-örökségünk
« vissza
boscoszentjanos.jpg,

A kallódó ifjak nevelője – Bosco Szent János, a szalézi rend alapítója
^ További képekért
kattintson a fotóra!
A katolikus világegyház január 31-én Don Bosco Giovannira, azaz Bosco Szent Jánosra emlékezik, aki a szalézi rend alapítója, pedagógus, jeles egyházi író volt.
1815-ben egy olaszországi kisfaluban, Becchiben született szegény földműves szülők gyermekeként. Már fiatalon az elhagyott, a szegény és bandákban kóborló, erdőn-mezőn csatangoló, elhanyagolt gyermekeket igyekezett segíteni, a rossztól távol tartani. Kilencévesen álmot látott, amelyben rongyos társai körében játszott, s mikor többen káromkodtak, ő szidással és ütlegekkel akarta elhallgattatni őket. Ekkor megjelent előtte az Úr és azt mondta neki: "Állj élére e fiúknak, és ne verekedéssel, hanem szelídséggel és jósággal tedd őket barátaiddá." Bosco küldetésbe állt. Tanítani kezdte a falubeli gyerekeket a katekizmusra, elvitte őket szentmisére, elmagyarázta nekik az evangéliumi Krisztus-történeteket. Később tanulmányai végzéséhez kétkezi munkával kereste kenyerét, s így kitanulta a szabó, a kovács-, a lakatos-, az asztalosmesterséget is. Ekkor ismerkedett meg az iparoslegények életével.

Mikor 1841-ben pappá szentelték, elhatározta, életét a kallódó ifjúság megmentésére szenteli. Papi és pedagógusi hivatásában eszményképe a kétszáz évvel korábban élt Szalézi Szent Ferenc volt, aki az ellenreformáció korában példaértékű, missziós erejű munkájában a szelíd, értelemre, érzelemre ható meggyőzést helyezte előtérbe, eredményesen, szemben a kor radikális térítő technikájával. Don Bosco ezt a szerepet, a szelíd missziót szerette volna követni mind lelkipásztori, mind nevelői munkájában. Szelíd szeretettel foglalkozott a fiatalokkal, lelkigondozójuk lett, megtanította őket a vallásos élet gyakorlására. Kezdetben csak vasárnaponként jártak hozzá az ifjak, majd később megvásárolt egy mezőgazdasági épületet, hogy ott iskolát és otthont rendezzen be számukra. Később tanoncműhelyeket is alapított, hogy felkarolja őket, hogy mesterségeket tanulhassanak. Kenyeret adott, munkát biztosított a kallódó fiataloknak. Később alapítója lett ifjúsági központoknak, kollégiumoknak. Könyveket írt a nép fiai számára. Pedagógiája az egész embert vette célba. Ebben a vallásnak olyan szerepe volt, mint a szilaj paripánál a zablának, mely fékez, egyúttal irányít is. Kitiltotta az iskoláiból a fizikai fenyítést, a megszégyenítést; bizalomra nevelték a fiatalokat, és becsületességet, felkészültséget követeltek tőlük, mindig a feltétlen szeretet jegyében. 1859. december 18-án Torinóban alapította, kezdetben főként az elhagyott és szegény ifjak nevelésére azt a szerzetesrendet, amely példaképe nevét viseli ma is, a Szalézi Szent Ferenc Társaságot. (Mai hivatalos nevén: Don Bosco Szalézi Társasága, röviden szaléziak rendje.) 1864. július 23-án kapta meg rendjéhez az egyházmegyei jóváhagyást, 1869. február 19-én pedig pápai elismerést nyertek. Szabályzatukat 1874. április 3-án hagyta jóvá IX. Piusz pápa. A rend jelmondata: „Da mihi animas, cetera tolle!” - „Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!”

A rend elsődleges céljának tekinti ma is a veszélyeztetett ifjak tanítását, nevelését, szakmai képzését a névadó Szalézi Szent Ferenc szellemében, aki meg volt győződve arról, hogy a fiatalokat nem szigorral, hanem szeretettel kell megközelíteni. „Nem ököllel, de jósággal és szeretettel fogod őket barátaiddá tenni” – vallotta. A szalézi aktivitás módszere nem csupán abból áll, fejtette ki írásaiban Don Bosco, hogy szeretetet közvetítsünk, hanem hogy képesek legyünk a szeretetet elfogadni is. A szalézi nevelés módszerét ezért „megelőző pedagógiai módszernek” is nevezik, amely az értelemre, a vallásra és a szeretetre épít, s a jó melletti elkötelezettséget tekinti programjának. Tartalma: a családias szellem, a barátságra és a beszélgetésre való készség, egyszerűség és közvetlenség a rászorultakkal való együttélésben. A rendalapító 1888. január 31-én halt meg Torinóban. E nap egyházi emléknapja lett. 1934-ben avatták szentté. A pedagógiatörténet máig jeles egyéniségét tiszteli benne.


Magyarországon 1913-ban telepedtek le az első szaléziak – Csernoch János hercegprímás hívására – Péliföldszentkereszten, Komárom-Esztergom megyében Zafféry Károly jóvoltából, akit az első magyar szaléziként tartanak számon. Ezt követően megnyitották házaikat, iskoláikat, diákotthonaikat Balassagyarmaton, Borsodnádasdon, Budapesten, Esztergomtáborban, Gyulán, Magyaróváron, Mándokon, Mezőnyárádon, Nyergesújfalun, Pestszentlőrincen, Péliföldszentkereszten, Rákospalotán, Szombathelyen, Tanakajdon, Újpesten, Visegrádon. A magyar szaléziak Szent Istvánról nevezett tartományát 1929. január 2-án alapították. 1950-ben, amikor a szerzetesrendeket feloszlatták, 280 magyar szalézi szerzetes működött több, mint 15 településen. Sándor Istvánt 1953-ban illegális tevékenységeiért kivégezték. Ő volt az első magyar szalézi szerzetes, akit 2013. október 19-én avattak boldoggá.
*
2011 novemberében a Veszprémi Érsekség székhelyén megnyílt az a kommunikációs és turisztikai központ, amely Szalézi Szent Ferenc nevét vette fel (röviden: Szaléziánum), s 2012-ben háromnapos rendezvénysorozattal tisztelgett védőszentje előtt, melynek keretében vendégül látták a Don Bosco által alapított szalézi rend magyarországi képviselőit, akik Havasi József atya vezetésével bemutatták közösségüket.

2013-ban újabb jeles „szalézi esemény” színhelye volt Veszprém. Május 18-án délután érkezett a városba a Bosco Szent János jobb karereklyéjét rejtő, üvegkoporsóban fekvő (a szentet mintázó) viaszfigura. A jelképes koporsót az Óváros téren Porga Gyula, Veszprém polgármestere és a Magyar Honvédség Légierő Zenekar fogadta – vezényelt Katona János alezredes –, majd Márfi Gyula azóta nyugalmazott veszprémi érsek és a főegyházmegye papnövendékei, valamint cserkészek kíséretében vitték fel a közel 600 kilós koporsót a Várba. A Szentháromság téren ünnepi szentmisével folytatódott a program, a szentbeszédet Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök mondta.

A jeles alkalommal az ereklyét a veszprémi börtönbe is elvitték, ahol mintegy félszáz fogvatartott várta a különös látogatást. Itt megemlékeztek arról, hogy Don Bosco életében rendszeresen látogatta a torinói börtönt. A börtönparancsnok méltatta a megtisztelő és egyedülálló eseményt, s méltán, egyfajta „fordított zarándoklatnak” nevezte. A fogvatartottak 18 ezer magyarországi fogvatartott nevében rótták le tiszteletüket az ereklye előtt.

2014 és 2015 augusztusában Balatonkenesén a Part üdülő területén az ún. Szalézi partfesztiválon ismét Don Bosco emlékét idézték a szent születésének 200. évfordulójára készülve a szaléziak hatnapos nyári ifjúsági táboraiban. A programok során kulturális-sportos-játékos és lelki eseményekben gazdagodhattak az együttlétek során a résztvevő keresztény közösségek, és az egyénileg odalátogatók is. A fesztiválnapok keretében jeles vendégeket is meghívtak a szervezők, így többek között ott volt és előadást tartott dr. Gloviczki Eszter orvos a szerelem biokémiájáról, Lendvai Zoltán, a rédicsi „gördeszkás atya” a „legsportosabb pápáról”, dr. Csókay András agysebész az istenhit és az orvostudomány kapcsolatáról, Buzánszky Jenő, válogatott labdarúgó a legendás Aranycsapatról.
Toldi Éva

« vissza